A következő címkéjű bejegyzések mutatása: "öröm bódottág". Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: "öröm bódottág". Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 12., vasárnap


...még az 5. szülinapomon készült ez a kép...Makkával...deszeretemkép ez is:)))

2010. június 24., csütörtök

diplomás vagyok, vagy mi fene...

...szakzáráson sikerült a léc fölött átugranom, így diplomás lettem...hihetetlen, de összejött...inkább később, mint soha... :P

...de idén nem csak én értem el ezt...apa a hétvégén vette át 3. diplomáját, szociális menedzser szakon...

...az átadás iszonyatosan hosszú és unalmas volt, főleg mert nem lehetett hallani semmit...de apuka nagyon fess volt a talárjában és a "csákójával" a fején...

...a bejáratnál volt egy stand, ahol mindenféle debreceni relikviát lehetett venni, voltak plüss macik és egy hatalmas narancssárga polip...

...na ezt a polipot sírtam ki magamnak...egyrészt mert iszonyatosan cuki, másrészt mert feltehetően ez eltén nem lesz ekkora feneke a diplomaosztónak, és az sem tuti, hgy mindneki ott lesz a családból...így asszem megérdemeltem...





2010. június 8., kedd

juhéééééééééééééééééééééé

...jeles lett a szakdolgozatom... :DDDD

...szeretem az opponensem...éljen soká prof. dr. K.Árpád :DDDD

2010. június 7., hétfő

The Last Station...

...végre megvan!!! Kb. december közepe óta várom, hogy valaki megszánjon a világ valamelyik pontján...és most sikerült!

Lev Tolsztoj életének utolsó időszakát mutatja be a film, ami a The Last Station (Az utolsó állomás) címet kapta ( nem csak szimbolikus). Dame Helen Mirren és Christopher Plummer kapta a két főszerepet, miután különböző dolgokra hivatkozva Meryl Streep és Sir Anthony Hopkins visszaadta a szerepet...

...nemcsak emiatt, de nagyon kiváncsi voltam a filmre...és végre ma este megnézem... :DDD


"Everything that I know...
I know only because I love"

[Lev Tolsztoj:Háború és béke]

2010. június 1., kedd

Sir Anthony Hopkins...

...itt forgat Budapesten...közel ahhoz a helyhez, ahol naponta néhány órát dolgozom...ma pedig voltam akkora szerencsés Nonó barátnémmal együtt, hogy láttuk kb. 10 méterről...persze ez is nagy dolog, de mi ennél többet kaptunk a sorstól...


...ott álltunk, ahol álltunk, kb. 3 perce, épp magyaráztam, hogy mit kellene figyelni, amikor megjelent egy fekete esernyő, egy pasi tartotta, az esernyő alatt pedig Sir Anthony Hopkins sétált a kocsihoz, ami a másik helyszínre vitte, amikor egyszer csak felnézett, elmosolyodott és odaintegetett nekünk...kicsit leszakadt az arcunk a boldogságtól meg a meglepetéstől, és kicsit bárgyún, de mi is visszaintegettünk neki...

...mindez nem lenne akkora szám (de hülye vagyok, A. H. minden esetben nagy szám), de lehet, hogy korábban már említettem, de számomra elég korán meghatározó élményem kapcsolódik az úrhoz...5 évesen néztem meg A bárányok hallgatnak-ot...azóta imádom a filmjeit, és egyértelmű, hogy egy eredeti dvdm sincs Pesten most, hogy ha a minimális esélyem nyílna arra, hogy dedikálja valamelyiket...pffff

...mégis fültől fülig ér a szám, ha arra gondolok, hogy Hannibal Lecter ma kora este mosolyogva felém integetett...[ezt az esemény azon kevés meghatározó, fontos pillanataim közé sorolom, amikre mindig kristálytisztán fogok emlékezni...mint pl. arra a 5 és fél évvel ezelőtti kora délutánra, amikor eleresztettem egy smst egy ismeretlen számra, aztán megcsörrent a telefonom és az életem megváltozott...kicsit nyálasnak hathat, de akkor tudtam, hogy ez nem mindennapi dolog és ezt ma is vállalom...azután a beszélgetés után egy órán keresztül ültem a kolis ágyamon fültől fülig érő vigyorral és csorogtak a könnyeim...]

beindult a dolog...

...mármint a szakmai életem. Az Őszi álom után újabb feladat vár rám mint rendezőasszisztens asszisztense...nyári meló, de ősszel beköltözik a házba és onnantól több a feladatom és a felelősségem... :D

Ha túl leszek a szakzáróvizsgán és a felvételin egy kis pihi után komoly, megfeszített tempójú hónap fog következni...örülök, hogy ha asszisztens nem is lettem, de látják bennem a lehetőséget mint asszisztens asszisztense...valahol el kell kezdeni...aztán ha beválok még több is kisülhet a dologból...*izgalommal várja a nyarat*

...még a sztorihoz tartozik, hogy előttem áll egy költözés, ami még teljesen kiforrott (mármint hogy egyedül vagy valakivel társulva...még kiderül), de az tuti, hogy július elején ezt meg kell lépnem...az pedig magától értetődő, hogy ezen okok miatt a májusi kis vagyonomra komolyan figyelnem kell és meg kell húzni a nadrágszíjat...*kételkedik önnön spóroló génjének létezésében* :P

2010. május 18., kedd

finally at last...

...eljutottunk idáig...vártunk rá 6 évet...de asszem megérte!!!:DDD


SPOILER!!!SPOILER!!!SPOILER!!!


"H:'cause I'm the most screwed-up person in the world.

C:I know...I love you. I wish I didn't...but I can't help it."

2010. május 13., csütörtök

a címcsere oka...

...leadtam a szakdogámat. Komoly másfél éves huzavona után túl vagyok a dolgon, így néhány napra nyugodtan dőlhetek hátra...:D

...Az életem utolsó 7 hete elég húzósra sikeredett, mivel írtam a csodálatos művet, s ebből a 7 hétből 6-ot a színházban élve töltöttem...kicsit le vagyok merülve...

...de vége, már csak a szakzárás van hátra és a felvételi nyáron...aztán egy év nyugi, mielőtt lehet írni a következő szakdogát...


2010. május 8., szombat

premier és ami mögötte van...

...ez a nap is elérkezett végre! 6 hét és valami megszületett...szép volt, fájdalmas, megható, megfelelő mértékben vicces...nehéz objektíven figyelnem bármit a Bárkán, hisz mégis csak második otthonommá fogadott hely ez a színház, de így, hogy benne is vagyok egy produkcióban, talán még nehezebb...

...de valahogy ezzel együtt könnyebb is...mert tudom, hogy hol mit kellene hallani vagy látni, hiszen én is ott voltam, amikor mindez kialakult, formálódott...
...és igen, ma este a dolog megszületett, csak maradjon is ezen a pályán, amellett hogy érik a dolog!!! :DDD

a 6 hét alatt intenzív színházi életben volt részem, sonkás és fasírtos szendvicsekkel, kólával és energiaitalokkal, mindenféle finom sütivel, vasárnapi ebédekkel (:DDD), ajándék csokikkal és marcipán katicákkal...szóval fogyni, nem fogytam :P


...emellett 78 oldalnyi szöveggel, ami idő alatt a bőröm alá mászott és a fejembe is befészkelte magát, Fosse bácsival együtt...


...voltam testdublőr (fényjelbe beálló emberke) és súgó-->mondhatni intenzíven, főleg az utolsó héten, amikor a szemem időnként már jojózott a csipilámpa mellett attól, hogy követem a kis ceruzámmal a sorokat...


...voltam "zseni", aki nem felejtett el dolgokat, voltam egyszemélyes papír-írószerbolt, s ha kellett öleléseket is adtam, ha valaki arra szorult...


...érzelmileg és szakmailag nagyon felfokozott és hasznos volt ez a 6 hét...rengeteget tanultam, mindenkitől és talán ezt-azt magamról is...ha azt mondanák, hétfőn elölről kezdeném az egészet...:)))


...premier...tiramisu...a spéci saját készítésű cucc...nagyon bejött mindenkinek, aki evett belőle :DDD

...és virágeső...kaptam csokrot, mint rendezőasszisztens asszisztense a nagy ajándékozásnál, de kaptam egy szál rózsát a rendezőtől és egy szál íriszt a főszereplőtől...megköszönték a munkámat, ami a többiek gályázásához és melójához képest édes kevés, de mégis része voltam a gépezetnek...


...Ikrem is megajándékozott...kaptam cider-t, mert "A man's best friend is the apple!" és ez a lányokra is áll :))), no meg mivel én vagyok a mi kis Százholdas Pagonyunkban Tigris, így kaptam egy bébi plüsstigrist, aki egy tolltartót ölel...mert mi kellhetne jobban egy jövendőbeli rendezőasszisztens-ügyelőnek, ha nem tolltartó...

...és akkor íme a tárgyi bizonyíték mindarról, ami ma kaptam...








...és mit is linkelhetnék ide mást zeneileg, mint Ella Fitzgerald-tól a Teardrops From My Eyes-t... :)))



2010. május 3., hétfő

mert 6 évesen ez volt az ultimate kedvencem...

...de komolyan...arra emlékszem, hogy az azóta már felnőtt, családot alapított és gyereket nevelő szomszéd lánnyal ültünk a tv előtt és ezt hallgattuk...igaz Mesi??? (ő 18 volt, én meg 6)





...és emlékszem, hogy ebben az időben varrt nekem egy fekete-rózsaszín ruhát, talán bársonyból és azt hittem csak a cilinder és a repülős-szemüveg hiányzik ahhoz, hogy én is így énekelhessek...bruhahah

...amikor Zsófi megszületett én 12 voltam, Mesi 24...Zsófival kimaradt az életünkből ez a közös szám dolog...de ha belehúznék (ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik most), Zsófinak lehetne közös száma az én lányommal 8 év múlva (Zsószi akkor 18 lenne, Hannah pedig 6)...

...néha elborulok, és ilyenek jutnak az eszembe...

2010. április 5., hétfő

...mellesleg kellemes húsvéti ünnepeket!

...szombaton hajnalig néztem a Gilmore Girls második évadát, majd röpke 3 és fél órás alvásmennyiség után hipersebességgel felkeltem, összepakoltam és eljutottam a Nyugati Pu-ra...

...a vonatút teljes hosszát végigaludtam, véleményem szerint utashoz nem méltó magatartást tanúsítva...vagyis szemémrmetlenül fittyet hánytam másokra, akik nagy valószínűséggel időnként megvető pillantást vetettek rám, majd elfordították a fejüket, hogy ne kelljen tovább nézni, hogy időnként tátott szájjal durmolok...

...a húsvéti készülődés nagy részét átaludtam, néztem Bette Davis filmeket (All About Eve - érkezik Amerikából az All About All About Eve c. könyvem, ami potom 1 $-ba került, s még a sippingel sem éri el a 3000 HUF-z :D -, Jezebel), és készítettem egy videót BD 102. szülinapjára, az előző posztban megtalálható a műremek...bruhahaha...

...és el ne felejtsem, nagy tételben fogyasztottam mindenféle finom étkeket családom módjára, s épp az előbb ugrott ki a sütőből a fincsi lasagne...yammi

...mellékelek is két képet, tessék nyálat csorgatni...(ha valaki nagyon szeretné, süthetek neki pestiába ilyesfélét...)




...az ünnepből és az itthon tölthető időből hátralévő órákat kicsit Bette Davis-szel, közös családi tv nézéssel és persze egy nagy tányér lasagne-val fogom tölteni...

2010. március 25., csütörtök

elkezdődött...

...és eddig nagyon tetszik a dolog. Mármint a próbafolyamat, igaz eddig nem történt sok minden, de már az eleve nagyszerű dolog, hogy lehetőségem van arra, hogy részt vegyek benne. Az pedig, hogy emellett még segíthetek és tanulhatok is csak hab a tortán. :D:D:D

Az eltelt 3 nap hozadéka a bennem túltengő D vitamin mennyisége, ugyanis az Amfiban ültük végig mind3 próbát, gyönyörű napsütésben, ma egy picike széllel (ami azt jelenti, hogy a nap nagy részében a hajamat próbáltam kiszedni a szememből...:P)

...mindent összevetve, nagyon jól érzem magam, egyetlen fekete felhő trónol boldogságom kék egén, méghozzá egy suckdoga nevű felhő...de megfogadtam, hogy hétfő reggelre befejezem...ha törik, ha szakad...grrrrr

...oops, majdnem elfelejtettem: lefotóztam az egyik színházi macskát alvás közben, illetve aludt, amikor megközelítettem, de nem voltam elég halk, így kicsit felébredt, de tök nyugis maradt, rám nézett és megvárta, hogy kattintsak, majd miután kellő távolságba kerültem tőle, ismét lehunyta a szemét és visszatért az édes álmokhoz:D...



...azért nem sok ember/macska mondhatja el magáról, hogy egy ilyen híres talicska mellett alszik fél 3 körül...:D (Peti, ha te olvasnád ezt a bejegyzést, amire kevés az esély, tudnod kell, miben szerepelt a talicska...)

2010. március 15., hétfő

boldog vagyok...

...mert Margitai Ági Kossuth-díjat, míg Egyed Attila Jászai Mari-díjat kap idén...

Gratulálok nekik és mindazoknak, akiket idén díjaztak!

(az idei kulturális díjazottak teljes listája megtekinthető itt:

http://kimozdulo.hu/2010-es-kulturalis-dijak-teljes-lista )

2010. március 13., szombat

ma meglepett a Nővérem...

...a fészbúkra belinkelt egy oldalt, amit, ha lenne rá elég időm, tüzetesen áttanulmányoznék, de ami késik, az nem múlik...ugye:D

http://bettedaviseyes.tumblr.com/ --->ez az a bizonyos oldal...

Köszönöm szépen Nővérkém!!! (You made my day...really!)

és most itt is megmutatom az egyik kedvenc képe(i)met :D...

June Bride (1948) - forgatási szünetben


Payment On Demand (1951) - az ajándék tojással :D


The Bride Came C.O.D. (1941) - a húgával, Bobby-val


...ehhez meg nincs mit hozzáfűzni...(azért a cigi itt is befigyel:P)


...még egyszer köcce Kinga!!!

2010. március 10., szerda

finally, finally, finally...

...megkaptam az új telefonomat...:D:D:D:D:D

eldzsí gyártmány, oldalt szétcsúsztatható teljes qwerty billentyűzettel rendelkező gyönyörűség...*sóhaj, olvadás*

...nevet még nem adtam neki, de bízom kedves munkatársaim kreativitásában...bár volt, aki megjegyezte (Peti volt az a kedves:)), hogy nem is lesz ugyanolyan a munka, ha nem nyitogatom vadul ki-be a telómat--->megnyugtatásul közlöm, ezt tologatni fogom:D (bár az igaz, hogy egy korszak lezárul...)

...végre olyan csengőhangom lehet, amilyet én akarok (The VLA - When I'm Through With You), olyan háttérképpel (Damages), amilyet én akarok :P:D:P, jupiiii!!!

holnap hajnalban indulok vissza, így aki Zendülőkön lesz, az már találkozhat is a kis cukissággal...


2010. március 2., kedd

oh, de hiányzik ez...

http://www.moriczszinhaz.hu/video/kek-vereb.wmv


röpke 3 perc alatt visszarepültem a 16 éves Anna életébe...:D (6x láttam, egyszer még haza is utaztam hét közben...elvittem a családot...egyszer meg a korábbi kezdés miatt le is késtük, oh akkor de mérges voltam...)

[Noémi, egy kis kedvcsináló amíg...]

2010. február 22., hétfő

juppijájé

2010. március 23. - talán egy új korszak kezdete...:D:D:D

életem első próbafolyamata, amiben dolgozhatom...rendezőasszisztens asszisztense leszek vagy mifene:)

2010. február 15., hétfő

A NÓTÁM

a múltkor valahogy szóba került a nótám. Jobban mondva a NÓTÁM, így csupa nagy betűvel.

Az embernek van nótája, vagy legalábbis régen volt. Édesapámnak köszönhetően nekem is van nótám, és nem is akármilyen...:D!

Nem tudom, hány éves lehettem, talán 4 vagy 5, lehet egy kicsit több, de az elevenen él bennem, hogy ülünk a kocsiban, megyünk valahová és a rádiót mellőzve apa énekel. Gyönyörű magyar nótákat és volt egy dal, amit már nagyon korán én is megtanultam és vele énekeltem. Nem tudom, miért épp ez fogott meg, a szövege vagy a dallama miatt, vagy csak egyszerűen az tetszett, ahogy apa énekelte. Mindegy. A lényeg, hogy 5 éves korom óta ez a nótám.

Nem tudom az életemet, hol rontottam én el...


Az előbb kerestem a tecsőn a Szagos a rozmaringot a Csík Zenekartól (persze nincs fent, ezt valakinek orvosolnia kellene), amikor eszembe jutott, hogy a nótám talán fent van-e. Rákerestem, és igen. Madarász Katalin és Bangó Margit is elénekelte már, mindkét változatot megtaláltam. Most pedig ide is beteszem, hogy meghallgathassa az, aki néha olvas...

[Itt jegyzem meg, hogy Bangó Margit előadása közelebb áll hozzám, de ez teljesen érthető, ha azt mondom "földik" vagyunk. :D]











Oh és még egy adalék a dologhoz. Abban az időben, amikor ez a nóta az én nótám lett, épp szerelmes voltam és nincs komolyabb dolog a világon, mint óvodában szerelmesnek lenni. Vérre menően komoly a dolog. Lakodalomban voltunk (mármint az én családom meg a srác családja is, ugyanabban :D), minden volt, aminek lennie kell: sátor, cigányzenészek, töltött káposzta, menyasszonytánc...nem ragozom. Mi is táncoltunk, mint a felnőttek. Fotók is készültek: nagyon szexi vagyok a fehér blúzomban és rózsaszín kertésznacimban--> totál '90-es évek!

És akkor a prímás megígérte apának, hogy, ha megéri,ingyen fogja húzni az én lakodalmamban, mert annyira szép vagyok. Ez azonban soha nem fog összejönni, mivel szegény néhány éve meghalt. De az biztos, hogy ha eljön az a nap, akkor a cigányprímás aznap éjjel egy nótát többször is el fog játszani.

Az én NÓTÁMAT!!! :D

2010. február 14., vasárnap

:D


a héten megszületett egy jövőbeni szívtipró, akiért bomlanak majd a csajok...ha másból nem is látszik, a szája mindent elárul!

Gratula a boldog szülőknek!!!:D

2010. január 12., kedd

Anconai szerelmesek...már megint

Elfelejtettem blogolni, hogy színházban voltunk anyával. Rég nem csináltunk közös csajos programot, de Móninak hála (1000 köszönet) most összejött. Január 7., Móricz Zsigmond Színház, Anconai szerelmesek...

Istenien szórakoztunk, bár az örömbe üröm is vegyült, s nem tudtam levetkőzni teljesen nézőtéris énemet sem...hisz azon az ember messze túl tudná tenni magát, hogy emberek nem találják meg a helyüket egy fix nézőterű színházban, mert hát ugyan megesik az ilyen, de hogy legyen olyan pofátlan nő, aki az első sor közepén ülve végigfotózza az első felvonás bizonyos részeit (ebben az iMÁZS is közrejátszott...), az már nekem sok!!! És amikor szünetben az illetékes Erika/Éva/Én kérdőre vonja és figyelmezteti, hogy ezt nem szabad (mert a színészek is látták --> nem nehéz észrevenni egy tükörreflexes kamerát másfél méterre magadtól, h azt egy nő erősen a fejéhez emeli, majd kattint :P), akkor tagad, mert ő ugye ilyet soha és semmilyen körülmények között nem tenne...hahaha (de legalább a második felvonás alatt visszafogta magát)!!!

Mindezt félretéve fantasztikus volt az előadás, számomra teljesen új poénokkal itt-ott ("perszil", "felteszem neki sztereóba"), azt pedig soha nem fogom elfelejteni, ahogy valami furcsa barnásfekete folyadék csorog le egy bizonyos személy halántékán a reflektorok tüzében...


Anya is jól érezte magát, dőlt a nevetéstől és ami még fontosabb, elhatározta, ahogy a munkája és családja engedi (jaj de szépen fejeztem ki a robotot...) kéthavonta beiktathatnánk egy színházas estét...hurray!!!:D:D:D