A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 9., csütörtök

amiről eddig nem írtam...

...rég volt, hogy időm vagy kedvem úgy hozta, blogolok...tessék, visszatértem!

Július közepén feljöttem a fővárosba és egy rövid időszakot leszámítva szeptember elejéig haza se mentem...így van ez, ha dolgozik az ember. 4 hét - megfeszített tempóban próbák és intéznivalók...rengeteget melóztunk - színészek és műszak egyaránt - és végül 3 előadás helyett 2-t le is nyomtunk a Múzeum kertben...jó volt, mármint az érzés, hogy igen, megcsináltuk, sikerült, nem roppantunk bele és még működik is a dolog...

...ezalatt az idő alatt minimális órát töltöttem a lakásban, iszonyatosan sokat rohangáltam, keveset ettem és ami a legfontosabb, sokat tapaszaltam és fejlődtek szakmailag, legalábbis remélem...

...H.D.-vel ketten asszisztenskedtünk, megosztottuk a feladatokat, a végén pedig boldogan hájfájvoltunk...MEGCSINÁLTUK!!!

...aztán szeptember elején hazahúztam a csíkot, pihentem, mint állat...rengeteget aludtam (pótoltam a kimaradt mennyiséget), jókat ettem - kívánságlistám szerint főzött 3 konyha :D - megnéztem Az elnök emberei első 2 évadát, a családommal voltam...jó volt.

De ismét eltelt egy hét, kezdődik a meló-dia. Beiratkoztunk az egyetemre, felvettük a tárgyainkat Nonóval, és elkezdtem spanyolul tanulni...Nonó vett szárnyai alá...ő ismétel nyelvvizsga után és meg tanulok...asszem jó ki bolt ez a kezdetekhez:D

...de közben voltak szomorú pillanatok is...dédim beteg, nem tudom, hogy mikor fog itt hagyni bennünket...gyenge, elesett és emiatt (is) kegyetlen és durva másokkal...egy valaha erős asszony, aki ki van szolgáltatva (még ha a lányának is, de ki van), másra kénytelen támaszkodni, pedig ahhoz szokott hozzá, hogy erősen, vállát a munkának, gondoknak feszítve tartja magát...megpróbálom felidézni és megőrizni azokat a pillanatokat, amikor erős volt és egészséges...

...és ha ez nem lenne elég, M. is kórházban volt - hála az égnek már otthon van - és látom, érzem és olvasom, hogy mi bántja, zavarja és idegesíti, de tudom, hogy sem ő, se én nem sokat tehetünk a kialakult helyzet ellen...másoknak kellene észrevenni mennyi 2x2...de jövő héten ő is jön fel, majd megölelgetem és hagyom, hogy kiöntse a pici szívét, ahogy ezelőtt is tette, igaz, már nem abban a helyzetben, mint korábban...ez van, ha szétbútorozik az ember...

...hétfőn ismét belecsapunk a lecsóba, 4 nap és bemutató...remélem, minden jól fog menni és elégedettek leszünk azzal, amit elérünk/elértünk...

...és hogy ne legyen olyan szomorú a post vége, egy kis boldogság POTUStól és FLOTUS-tól :D:D:D


2010. június 1., kedd

Sir Anthony Hopkins...

...itt forgat Budapesten...közel ahhoz a helyhez, ahol naponta néhány órát dolgozom...ma pedig voltam akkora szerencsés Nonó barátnémmal együtt, hogy láttuk kb. 10 méterről...persze ez is nagy dolog, de mi ennél többet kaptunk a sorstól...


...ott álltunk, ahol álltunk, kb. 3 perce, épp magyaráztam, hogy mit kellene figyelni, amikor megjelent egy fekete esernyő, egy pasi tartotta, az esernyő alatt pedig Sir Anthony Hopkins sétált a kocsihoz, ami a másik helyszínre vitte, amikor egyszer csak felnézett, elmosolyodott és odaintegetett nekünk...kicsit leszakadt az arcunk a boldogságtól meg a meglepetéstől, és kicsit bárgyún, de mi is visszaintegettünk neki...

...mindez nem lenne akkora szám (de hülye vagyok, A. H. minden esetben nagy szám), de lehet, hogy korábban már említettem, de számomra elég korán meghatározó élményem kapcsolódik az úrhoz...5 évesen néztem meg A bárányok hallgatnak-ot...azóta imádom a filmjeit, és egyértelmű, hogy egy eredeti dvdm sincs Pesten most, hogy ha a minimális esélyem nyílna arra, hogy dedikálja valamelyiket...pffff

...mégis fültől fülig ér a szám, ha arra gondolok, hogy Hannibal Lecter ma kora este mosolyogva felém integetett...[ezt az esemény azon kevés meghatározó, fontos pillanataim közé sorolom, amikre mindig kristálytisztán fogok emlékezni...mint pl. arra a 5 és fél évvel ezelőtti kora délutánra, amikor eleresztettem egy smst egy ismeretlen számra, aztán megcsörrent a telefonom és az életem megváltozott...kicsit nyálasnak hathat, de akkor tudtam, hogy ez nem mindennapi dolog és ezt ma is vállalom...azután a beszélgetés után egy órán keresztül ültem a kolis ágyamon fültől fülig érő vigyorral és csorogtak a könnyeim...]

beindult a dolog...

...mármint a szakmai életem. Az Őszi álom után újabb feladat vár rám mint rendezőasszisztens asszisztense...nyári meló, de ősszel beköltözik a házba és onnantól több a feladatom és a felelősségem... :D

Ha túl leszek a szakzáróvizsgán és a felvételin egy kis pihi után komoly, megfeszített tempójú hónap fog következni...örülök, hogy ha asszisztens nem is lettem, de látják bennem a lehetőséget mint asszisztens asszisztense...valahol el kell kezdeni...aztán ha beválok még több is kisülhet a dologból...*izgalommal várja a nyarat*

...még a sztorihoz tartozik, hogy előttem áll egy költözés, ami még teljesen kiforrott (mármint hogy egyedül vagy valakivel társulva...még kiderül), de az tuti, hogy július elején ezt meg kell lépnem...az pedig magától értetődő, hogy ezen okok miatt a májusi kis vagyonomra komolyan figyelnem kell és meg kell húzni a nadrágszíjat...*kételkedik önnön spóroló génjének létezésében* :P

2010. május 26., szerda

évadvégi fáradtság...

...mintha ez vett volna rajtam erőt (ha, mekkora képzavar...) az elmúlt napokban, ami abból szűrhető le, hogy a reggeli ébredés legjobb esetben 10-kor következik be...no mind

...közben kiderült, hogy június 16-án szakzáró vizsgázom, 28-án pedig felvételizem...az már csak hab a tortán, hogy olyan személy kapta a szakdogámat bírálásra, aki nem épp a téma szakértője...nem tudom, hogy ennek örüljek avagy sem...

...tegnap befejeztem a második Bette Davis-könyvet...van még egy, de az az All About Eve-ről szól...ha nyáron nem lenne meg a munkám, akkor lehet, hogy a saját önéletrajzi könyvének nekiugrom, és elkezdem fordítani...

2010. május 22., szombat

I Wish You Love...

...by Bette Davis...





...amikor 1989-ben Bette Davis meghalt, a barátai és szerettei a Warner 18-as stúdiójában emlékeztek rá...filmbejátszásokkal, hangfelvételekkel, képekkel...

...és kívánsága szerint, amikor eltemették a Forest Lawn temetőben az anyja, Ruthie és a húga, Bobby mellé, a barátaitól és szeretteitől ezzel a dallal búcsúzott...I Wish You Love...

...amikor az önéletrajzi könyve végére értem és ennek a dalnak a szövegét elolvastam, előtört belőlem az érzékeny oldalam...sírtam, na...és ha meghallgatom a dalt, az ő előadásában, akkor is sírni van kedvem...

...ilyesmik törnek rám, ha így zuhog az eső, mint épp most

2010. május 8., szombat

premier és ami mögötte van...

...ez a nap is elérkezett végre! 6 hét és valami megszületett...szép volt, fájdalmas, megható, megfelelő mértékben vicces...nehéz objektíven figyelnem bármit a Bárkán, hisz mégis csak második otthonommá fogadott hely ez a színház, de így, hogy benne is vagyok egy produkcióban, talán még nehezebb...

...de valahogy ezzel együtt könnyebb is...mert tudom, hogy hol mit kellene hallani vagy látni, hiszen én is ott voltam, amikor mindez kialakult, formálódott...
...és igen, ma este a dolog megszületett, csak maradjon is ezen a pályán, amellett hogy érik a dolog!!! :DDD

a 6 hét alatt intenzív színházi életben volt részem, sonkás és fasírtos szendvicsekkel, kólával és energiaitalokkal, mindenféle finom sütivel, vasárnapi ebédekkel (:DDD), ajándék csokikkal és marcipán katicákkal...szóval fogyni, nem fogytam :P


...emellett 78 oldalnyi szöveggel, ami idő alatt a bőröm alá mászott és a fejembe is befészkelte magát, Fosse bácsival együtt...


...voltam testdublőr (fényjelbe beálló emberke) és súgó-->mondhatni intenzíven, főleg az utolsó héten, amikor a szemem időnként már jojózott a csipilámpa mellett attól, hogy követem a kis ceruzámmal a sorokat...


...voltam "zseni", aki nem felejtett el dolgokat, voltam egyszemélyes papír-írószerbolt, s ha kellett öleléseket is adtam, ha valaki arra szorult...


...érzelmileg és szakmailag nagyon felfokozott és hasznos volt ez a 6 hét...rengeteget tanultam, mindenkitől és talán ezt-azt magamról is...ha azt mondanák, hétfőn elölről kezdeném az egészet...:)))


...premier...tiramisu...a spéci saját készítésű cucc...nagyon bejött mindenkinek, aki evett belőle :DDD

...és virágeső...kaptam csokrot, mint rendezőasszisztens asszisztense a nagy ajándékozásnál, de kaptam egy szál rózsát a rendezőtől és egy szál íriszt a főszereplőtől...megköszönték a munkámat, ami a többiek gályázásához és melójához képest édes kevés, de mégis része voltam a gépezetnek...


...Ikrem is megajándékozott...kaptam cider-t, mert "A man's best friend is the apple!" és ez a lányokra is áll :))), no meg mivel én vagyok a mi kis Százholdas Pagonyunkban Tigris, így kaptam egy bébi plüsstigrist, aki egy tolltartót ölel...mert mi kellhetne jobban egy jövendőbeli rendezőasszisztens-ügyelőnek, ha nem tolltartó...

...és akkor íme a tárgyi bizonyíték mindarról, ami ma kaptam...








...és mit is linkelhetnék ide mást zeneileg, mint Ella Fitzgerald-tól a Teardrops From My Eyes-t... :)))



2010. március 21., vasárnap

nem lehet tovább húzni a dolgot...

...vagyis jobb, ha nekilátok a legrosszabbnak: elkezdem a takarítást...
...és túléltem. Hihetetlen, mennyire gyűlölöm a porszívót, a felmosóvizet...lehet, hogy genetikus ez az undor???

2010. március 18., csütörtök



[A kisfilm az Anyanyelvünkért Polgári Társulás felkérésére Bauer Edit EP-képviselő támogatásával készült és része a szlovákiai magyarok anyanyelv-használatát népszerűsítő kampánynak.
előadja: Varga Anikó
készítette a PROMACTION.
(www.promaction.sk)
zene: zero project - moon waltz ( album: Fairytal )]

Anikó, ez gyönyörű volt!!! El ne felejtsem holnap személyesen is elmondani!!!:D

2010. február 15., hétfő

miből lesz a cserebogár...

...ma sikeresen jelentkeztem mesterképzésre, legalábbis az elektronikus kezelőfelület szerint minden ok...

A szükséges dokumentumok feltöltésével kicsit meggyűlt a bajom (Timi hiába volt oly kedves és beszkennelte a nyelvvizsga bizonyítványaimat, mivel a rendszer csak meghatározott méretű fájlokat enged feltölteni-->még szerencse, hogy a fénymásolatok itthon voltak és elszórakozhattam a képpontok beállításával), de ez nem szegte kedvem, hogy néhány személyes fotót is digitalizáljak.

Ezek közül néhányat ide is felhajítok, lássátok, honnan indultam (genetikailag) és hol állok a mai állapotok (friss igazolványkép) szerint.

Íme.

Az első képen a szüleim láthatóak az esküvői fotóik egyikén. Szeretem ezt a képet, bár apa elgondolkozhatott volna a szakállhosszúságon...:P



Ez a tátott szájú, "bociszemű" TM kiscsaj én volnék.



Ugorjunk az időben. Ezen a képen a család anyai ágának nőtagjai láthatóak. Balról jobbra: Dédi, Nagyi, Anyuka és Én. [A helyszín a nappali at home, háttérben az öcsém szobája, no meg a cserépkályha, ami télen durván forró tud lenni...]



Ja és ez a szomorú valóság, ma a Lurdy-ban komoly összegért szert tettem 4 db igazolványképre. Íme az eredmény. Hát ez van...




A NÓTÁM

a múltkor valahogy szóba került a nótám. Jobban mondva a NÓTÁM, így csupa nagy betűvel.

Az embernek van nótája, vagy legalábbis régen volt. Édesapámnak köszönhetően nekem is van nótám, és nem is akármilyen...:D!

Nem tudom, hány éves lehettem, talán 4 vagy 5, lehet egy kicsit több, de az elevenen él bennem, hogy ülünk a kocsiban, megyünk valahová és a rádiót mellőzve apa énekel. Gyönyörű magyar nótákat és volt egy dal, amit már nagyon korán én is megtanultam és vele énekeltem. Nem tudom, miért épp ez fogott meg, a szövege vagy a dallama miatt, vagy csak egyszerűen az tetszett, ahogy apa énekelte. Mindegy. A lényeg, hogy 5 éves korom óta ez a nótám.

Nem tudom az életemet, hol rontottam én el...


Az előbb kerestem a tecsőn a Szagos a rozmaringot a Csík Zenekartól (persze nincs fent, ezt valakinek orvosolnia kellene), amikor eszembe jutott, hogy a nótám talán fent van-e. Rákerestem, és igen. Madarász Katalin és Bangó Margit is elénekelte már, mindkét változatot megtaláltam. Most pedig ide is beteszem, hogy meghallgathassa az, aki néha olvas...

[Itt jegyzem meg, hogy Bangó Margit előadása közelebb áll hozzám, de ez teljesen érthető, ha azt mondom "földik" vagyunk. :D]











Oh és még egy adalék a dologhoz. Abban az időben, amikor ez a nóta az én nótám lett, épp szerelmes voltam és nincs komolyabb dolog a világon, mint óvodában szerelmesnek lenni. Vérre menően komoly a dolog. Lakodalomban voltunk (mármint az én családom meg a srác családja is, ugyanabban :D), minden volt, aminek lennie kell: sátor, cigányzenészek, töltött káposzta, menyasszonytánc...nem ragozom. Mi is táncoltunk, mint a felnőttek. Fotók is készültek: nagyon szexi vagyok a fehér blúzomban és rózsaszín kertésznacimban--> totál '90-es évek!

És akkor a prímás megígérte apának, hogy, ha megéri,ingyen fogja húzni az én lakodalmamban, mert annyira szép vagyok. Ez azonban soha nem fog összejönni, mivel szegény néhány éve meghalt. De az biztos, hogy ha eljön az a nap, akkor a cigányprímás aznap éjjel egy nótát többször is el fog játszani.

Az én NÓTÁMAT!!! :D

2010. február 14., vasárnap

:D


a héten megszületett egy jövőbeni szívtipró, akiért bomlanak majd a csajok...ha másból nem is látszik, a szája mindent elárul!

Gratula a boldog szülőknek!!!:D

2010. január 12., kedd

hmmm

az elfogadás nagy erény...néha nem megy...

2009. december 22., kedd

őrületem stációi 2:This 'n That - Bette Davis


ez a kép az egyik kedvencem...a könyv első lapjainak egyikén ez a kép található...egyetlen kép, amiben minden kifejezésre jut...egy ember teljes élete vagy csak én képzelek bele túl sokat...nem tudom

elkezdtem a olvasni a könyvet a buszon (miután viszontagságos körülmények között eljutottam Nyíregyházára, ahol átvettem a könyvet a többi rendelt ajándékkal együtt), s időnként hatalmas, szeretetteljes mosoly jelent meg az arcomon...lehet, hogy emiatt egyes utasok zakkantnak néztek, de lelkük rajta

azok után, amin ez a nő keresztülment megírta ezt a könyvet, ami tele van élettel, élni akarással, intelligenciával, bájjal...hogy egy számomra fontos személyt idézzek (remélem, ha ezt olvasod T., magadra ismersz :D), ez a nő "egy hős" volt, s úgy érzem filmjein és most már egyik életrajzi könyvén keresztül is, hogy közel áll hozzám, Ő, aki mások mellett személyes hősöm, köztük is az egyik legfontosabb [szeretném a 70-es vagy 80-as éveimben ilyen tisztán látni, ki vagyok, ki voltam és mihez kezdtem az életemmel]


2009. november 2., hétfő

József Attila: Szeretők lázadása

Eljön az az éjjel, melynek
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretők szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig
görnyesztő piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.

Nosza fogadd hát koronánkat,
a harangot, sapkánkon a csörgőt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most-tépett ágainkat,
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprőnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.


S a víz a sok vad ajándéktól
kijön értük, elönti őket,
hanem hiába zúg, zúgása
erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,
keserű só vagytok ti bennünk -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserű tenger vagytok bennünk. -

S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre.

1926. június




(A videót nem én készítettem, a zene a lényeg, azt hiszem...no meg a szöveg)

2009. október 7., szerda

ilyen érzések találtak meg a héten...

...no meg a mai Találkozást követően is úgy érzem, hogy ez a dal ide illik.

http://www.youtube.com/watch?v=PM_E_jkVksU
(a videó része nem fontos, de nem tudtam csak a dalt betenni, szal a dalra koncentráljatok)

Apropó Találkozás. Friss az élmény, de már van a darabbal kapcsolatban sikerélményem, ugyanis kitaláltam ki H.E. és miért jelenik meg az előadás elején és végén.

Ha túl leszünk a pénteki bemutatón, akkor bővebben kifejtem érzéseimet Nádas eme drámájának hazai (Bárka) színpadra-állítása okán...

2009. február 3., kedd

életem párja...


...a mai naptól, na jó holnap délutántól vagy ha úgy jobb, akkor péntektől a nagy, az ellenállhatatlan, az utolérhetetlen és az egyetlen Anton Pavlovics Csehov!!!

Hurrá!!! Lehet nekem gratulálni vagy lehet engem sajnálni, kinek mi tetszik...

Szakdolgozatomhoz bárkitől elfogadok segítséget, persze csak a törvényi keretek között...

Életem értelme, Te fáradhatatlan orvos, mondd, mit tegyek, hogy drámáidban szakdogára érdemes problémát találjak???

(az idő és a tér kezelése a rendező elképzelése és koncepciója szerint használható-é ilyen célból? majd az okosakat megkérdezem...)