na már megint...

...már megint lenyomtunk egy hosszú napot...kb. 10 óra volt minden csipcsup szünettel együtt...no comment (feláldozzuk magunkat valami oltáron...ja, a kultúráén...)

upsz, azt elfelejtettem, hogy Timivel és Violával már kb. 2 körül nagyon le voltunk szedálva...látni és hallani kellett volna, mit műveltünk...


p.s. a nézők közül néhányan ismét bebizonyították, hogy ez a sportág nem való mindenkinek...mármint a nézőség...

Anconai szerelmesek...már megint

Elfelejtettem blogolni, hogy színházban voltunk anyával. Rég nem csináltunk közös csajos programot, de Móninak hála (1000 köszönet) most összejött. Január 7., Móricz Zsigmond Színház, Anconai szerelmesek...

Istenien szórakoztunk, bár az örömbe üröm is vegyült, s nem tudtam levetkőzni teljesen nézőtéris énemet sem...hisz azon az ember messze túl tudná tenni magát, hogy emberek nem találják meg a helyüket egy fix nézőterű színházban, mert hát ugyan megesik az ilyen, de hogy legyen olyan pofátlan nő, aki az első sor közepén ülve végigfotózza az első felvonás bizonyos részeit (ebben az iMÁZS is közrejátszott...), az már nekem sok!!! És amikor szünetben az illetékes Erika/Éva/Én kérdőre vonja és figyelmezteti, hogy ezt nem szabad (mert a színészek is látták --> nem nehéz észrevenni egy tükörreflexes kamerát másfél méterre magadtól, h azt egy nő erősen a fejéhez emeli, majd kattint :P), akkor tagad, mert ő ugye ilyet soha és semmilyen körülmények között nem tenne...hahaha (de legalább a második felvonás alatt visszafogta magát)!!!

Mindezt félretéve fantasztikus volt az előadás, számomra teljesen új poénokkal itt-ott ("perszil", "felteszem neki sztereóba"), azt pedig soha nem fogom elfelejteni, ahogy valami furcsa barnásfekete folyadék csorog le egy bizonyos személy halántékán a reflektorok tüzében...


Anya is jól érezte magát, dőlt a nevetéstől és ami még fontosabb, elhatározta, ahogy a munkája és családja engedi (jaj de szépen fejeztem ki a robotot...) kéthavonta beiktathatnánk egy színházas estét...hurray!!!:D:D:D

akkor ne jöjjön!!!

...ma hajnalban jöttem vissza Pestre a karácsonyi pihi után (eszem-iszom kidurranásig :D) és este már dolgozom is...

...soha nem értettem meg igazán, hogy miért gondolja azt valaki, hogy késhet, és ha késik automatikusan be fogjuk engedni az első felvonásra...ma is volt egy hölgy, aki röpke 20 perces késéssel érkezett (bunda, csini szoknya, magassarkú stb.) és be akart ülni.

Előadtam a szokások kis mesémet, miért nem lehet beengedni, mire a delikvens kifakadt:

"Akkor ez milyen színház?! Ez nem színház!!! (...) Akkor úgy látszik nem vesztettem sokat ezzel az előadással, ha ilyen komplikált." [no comment]

Majd miután megtudta, hogy a jegy árát nem kapja vissza, fogta és eltépte a jegyét.

"Úgy látszik tartoztam ezzel az úttal az ördögnek! Ide sem jövök többet!"

Majd fogta magát és kiviharzott. Mondanom sem kell, jót derültünk rajta. Már messze túl vagyok személy szerint azon a ponton, amikor érdekelne az, hogy őú miért késett vagy miért gondolta születési előjognak a késést, valamint azt, hogy "büntetlenül" teheti mindezt...

...szóval summázva a gondolataimat, nem muszáj színházba járni, olyan színházba meg pláne nem, ami ekkora kihívásokat támaszt a nézőjével szemben...ott a mozi meg a kényelmes fotel a tv előtt!!! "oszt liszt!" (ahogy az öcsém mondaná)

amikor a fagyi visszanyal...

...vagyis ha a másik oldalra kerülsz abban az egyenletben, amiben te tök jól elvoltál eddig a régi oldalon. Még-inkább-vagyis: színházba mentünk Timivel... [Gorkij: Barbárok]

...minden az első felvonás alatt kezdődött, amikor az alattunk lévő sorban egy pasi a várandós felesége közbenjárásával zacskót csörgetett, matatott meg miegymás...megesik az ilyen a legjobb családban is, gondoltam én (hátha a 100-as zsepit bontja a nő, itt a flu-szezon, ugyebár), de nem, valami zaba volt --> el kezdett forrni az agyam. De a pasi továbbment azon az úton, amire még gondolnia sem lett volna szabad, nemhogy rálépni. 1/2 literes üdítős üveg (kerüljük a reklámokat) és boldogan szürcsöli a löttyöt...

...szünetben visszatértünk a helyünkre, s láss csodát neandervölgyiék mellettünk ülnek. No mifene, ezt akkor most hogy??? Az lett volna a legkevesebb, ha a pasi végig az előtte lévő széken pihentette volna a keresztbe tett lábát, de nem, ő arra hajtott, hogy Timi szemében szikra gyúljon és halált kiáltson a lelke mélyén: elővette anyuka táskájából vagy akárhonnan a szép ki szalvétát, kibontotta, leterítette a térdén, majd hozzáfogott kedves vacsorájához a Katona nézőterének 18. sorában--> perecre fel embertársak! Miután befejezte, felhörpintette lónyálának maradékát és eltelve a boldogságtól, figyelte azokat a furán megvilágított fazonokat valami deszkaemelvényen...

...vége. Taps. Miegyéb. Elindulnánk kifelé, ha kedves barátném nem botlana a vacsora emlékét szonorúan örző összegyűrt papírszalvétába a lába alatt...innentől nem tartóztattuk magunkat, felváltva szidtuk a pasit, az asszonyt, meg a felmenőket. S hogy ez ne legyen elég, még rúgtak rajtam egyet...

...egy korábbi beszélgetés alkalmával szóba került a nemzet színházának ruhatára, s egyébkénti működése (hova álljon a nép, ha van egy szám a bilétán, no meg egy betű? számomra evidens, hogy oda, ahol a leghamarabb megkapja a felöltőjét, vagyis ahhoz a betűhöz, amit a biléta mutat. ott nem így van). Hát ehhez kapcsolva elárulom, a Katonában más-más színű papírt kapsz, tehát ha A van a fecnin, ami sárga, akkor kutya kötelességed oda beállni. Megtettem, beálltam. A néni szépen grasszál a pult előtt, folyamatosan adja ki a kabátokat, kb. 3 különböző helyen álltak emberkék várakozva. Előttem kitisztult az ég, nyújtanám a két papírdarabot, amikor beszól a kartársnő, hogy 'Kérem, a sor ott áll', majd megmutat kb. 25 embert, mint kígyózó oszlopot...kicsit kikerekedett a szemem, mire egy pasi, aki mellettem állt kb. 5 perce és látta, hogy a nő nem csak a "sorban" állóknak adja ki a kabátokat, hanem szépen mindenkinek, bepöccent, és beszólt. Ezzel a lépésével egységfrontot hozott létre kettőnk között, s én is megjegyeztem, hogy eddig nem volt "sor", de hirtelen kialakult, arról mi már nem tehetünk, hogy nem mögöttünk formálódott azzá, ami...kicsit szemet tekergetve, de kiadta a kabátot...

...Timinek elmesélve e sztorit arra a megállapításra jutottunk, hogy konzervatívak vagyunk!!! A dolog alapja nem más, mint az irtózásunk a perectől, az ivástól, a csörgéstől (mindezt előadás alatt) és a beszólogató ruhatárostól...bezzeg, ha mi csesztetnénk a nézőket...

Ma este néző voltam. Nem szeretek az lenni. Egyrészt mert ha rávillantom vagy Timi rávillantja ádáz szemeimet a mellettünk zabáló parasztra, és nem történik semmi, akkor mit csinálunk? Meresztgetünk tovább? Ha nem vagyok néző, akkor a folyó másik partján eleve be se engedem a nézőtérre a pereccel és levan a gond. A második opció inkább kedvemre van.

[Amúgy az előadás vegyes érzéseket és gondolatokat hagyott bennem. Nem tudom, hogy Gorkij ezen darabja rossz-e, a mai előadás nem ment-e 100 %-kal, vagy csak egyszerűen ez nekem nem jött be, mert nekem ez a fanyar humorú, abszurd már-már groteszk darab nem indítja el azt a mérhetetlen röhögési ingert, amit a többi 100nak igen. De biztos bennem van a hiba, amiatt mindenképp, hogy nem vagyok képes nézőtársaimmal egyivásúvá válni, zabálni a felvonás alatt és kitalálni, hogy egy talpalattnyi helyen, hoo fogja felütni a fejét egy kisebb emberkígyó, amitbizonyos helyeken sornak szokás nevezni...

bocs, de kiesik neki...

...mármint Edith Piaf-nak a Bárka...mármint a Père Lachaise-ből...

A történet dióhéjban a következő.

B. Sz. Előadás szünete. 2009. november 18. Néző telefonál.

"- ...mert ha az Edith Piaf lenne, vagy az Edith Piaf hangja, akkor ez ...fantasztikus lenne..."

Aprócska fricska odabentről. Kb. 5 perccel az ominózus telefonbeszélgetés után.

" -... nem mondtad neki, hogy megbeszélés alatt volt a dolog, de kicsit kiesik neki a Père Lachaise-ből..."


no comment...mármint dehogy no comment...ma még a 21. század elején van vki, aki eljön színházba és egy Edith Piaf életét alapul vevő, messze nem életrajzi előadás kapcsán azt az elvárást támasztja a színészek és amúgy a produkcióval szemben, hogy akkor az a hang olyan legyen, mint amilyen nem lehet...mert ugye EDITH PIAF-ból csak EGY volt, és sajnos 1963 óta nincs közöttünk???

[azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy az a hang, akit E. P.-ként hallott, nem egy utolsó hang...sőt]