A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmúlt hét eseményei. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmúlt hét eseményei. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 24., csütörtök

diplomás vagyok, vagy mi fene...

...szakzáráson sikerült a léc fölött átugranom, így diplomás lettem...hihetetlen, de összejött...inkább később, mint soha... :P

...de idén nem csak én értem el ezt...apa a hétvégén vette át 3. diplomáját, szociális menedzser szakon...

...az átadás iszonyatosan hosszú és unalmas volt, főleg mert nem lehetett hallani semmit...de apuka nagyon fess volt a talárjában és a "csákójával" a fején...

...a bejáratnál volt egy stand, ahol mindenféle debreceni relikviát lehetett venni, voltak plüss macik és egy hatalmas narancssárga polip...

...na ezt a polipot sírtam ki magamnak...egyrészt mert iszonyatosan cuki, másrészt mert feltehetően ez eltén nem lesz ekkora feneke a diplomaosztónak, és az sem tuti, hgy mindneki ott lesz a családból...így asszem megérdemeltem...





2010. január 12., kedd

sajog a talpam...

...ugyanis az elmúlt másfél otthon töltött hét alatt ha mozogtam is, és miért ne mozogtam volna (anya feltette a "takarítsunk kicsit, de akkor már szakadjunk is bele" lemezt :P), de mindezt nem úgy tettem, hogy magassarkúban egy megpakolt bőröndöt húzok magam után, no meg a frissen vásárolt "kistáska" a kezemben...mert ugyebár ma ezt vittem véghez két városon keresztül...

...Nyíregyháza + Budapest, buszról le, állomásra sietni kedves barátnővel, ebédért és innivalóért téblábolni, vonatról leszállni, kombízózni, dvdért oda-vissza sétálni (megint durva boltot csináltam, hála az ikszpressznek:D), aztán megint kombínózni, sétálni nagyot a Mester utcától hazáig...

...aztán kis pihi (The Girl From 10th Avenue + The Banger Sisters), majd legkisebb is számít alapon bevásárlás...a végkövetkeztetés és egyértelmű megállapítás: SAJOG A TALPAM!!!

2009. november 27., péntek

Piaf vol.2

Vagyis néhány gondolat a tegnap estémről. Visszajöttem a fővárosba kb. egy hét után (no meg az oltások után...egy-egy kar, egy-egy influenza elleni oltás, mindezt péntek este 9kor apai közben járással), és este már dolgoztam is. Piaf, Piaf-->beültem.

Nem tudom, hogy csupán amiatt volt rám olyan hatással, amilyennel, mert régen láttam, s ráadásul még régebben arról az oldalról, ahonnan szeretem vagy tegnap tényleg fantasztikusak voltak mindannyian.

Az első felvonás vége amúgy is mindig kiüt egy jó negyed órára érzelmileg, de a tegnapi nem kicsit vágott mellbe...those eyes with tears...omg!

Aztán a második alatt volt néhány kellemetlen élmény, pl. máig nem tudom felfogni, hogy 8-9 felnőtt férfi női ruhában átöltözés és éneklés közben miért oly vicces jelenség, hogy felnőtt, komoly nőknek látszó emberi egyedek majdhogynem velőtrázó röhögésben törnek ki és olyan hévvel rázkódnak, hogy egy teljes széksor alatt remek a dobogó...no comment.

De azért nem vonták el annyira a figyelmemet, hogy a felvonás további részét ne tudtam volna maradéktalanul élvezni. A vége kifejezetten meghatott, s ahogy láttam nemcsak engem, de most nem a nézőtéri oldalra gondolok...mindent összevetve mély, szomorú, boldog és gyönyörű estét szereztek nekem azok az emberek...

2009. október 26., hétfő

nehogy elfelejtsem blogolni a dolgot...

...október 24-én elmúltam 22...szóval szülinapi hangulatban tescóztam egyet délután (ahol elfelejtettem venni vmit, no mind1), majd dolgoztam egy kellemeset (bemutató...), és megleptek a nézőtéris húsgombócok!

kaptam fincsit és ittunk egy kis pezsgőt...beszélgetős estére sikeredett, s azóta kiderült, örüljünk, hogy komolyan nem hullt vér vagy hogy egyáltalán volt hol lennünk-->most erősen túloztam, de egy szülinapos bármit megtehet...:P

és ha már benne vagyok a dologban, akkor ide írom, hogy egy teljes hetet töltöttem otthon, ami fantasztikus volt (nem sok érdemleges, inkább szem/szájnak ingere és egyéb lelki húrok lettek kielégítve családügyileg:D)

no meg erősen rágyúrtam arra, hogy elmélyítsem és kitágítsam Barbra Streisand számára fenntartott mappámat (vagyis teljes diszkográfia :D, néhány élő koncertfelvétel, filmek újbóli megszerzése valamint még nem látottak megnézése...mit ne mondjak, komoly fejlődésen mentem át) --> szóval most egy kicsit még ebben fogok leledzni, de ahogy saját rajongó énem minden zakkant bugyrát ismerem, hamar szemem elé sodor az élet egy újabb feldolgozandó témát, ímígyen tágítva ezzel már eddig sem szűk kulturális horizontomat (mert én kb. 4 éves komor óta tágítom, s jobbára ilyen lelkesedő hévvel, amolyan "uccuneki" stílusban)

s a fent leírtakat alátámasztandó mellékelem egyik kedvenc dalomat a fent említett élő legendától, de lehet, hogy megszalad kezemben az egér (na az furcsa lenne) és nem csak egy bizonyíték kerül elő mp3 lejátszóm mappáinak sűrűjéből...







--> ez a 2006-os koncertturné dvd-jéről származó klip,a mi csak reprise, de mindjárt linkelem a filmbeli cuccost is (ha vki nem tudná, Funny Girl...)


--> szóval ez a filmrészlet, de mutatok mást is bibibiiiiiiiiiiiiiiiiiiii








--> Yentl, szintén Barbra, de ezt rendezte is (förszt direksön), aki nem látta, kötelező darab






-->Yentl, vol.2 (bruhaha), szóval az uccsó dal, aminek a vége kiveri a biztosítékot és olyan szinten oda.asz, hogy ihaj :)))



s minderre azért volt így szükség, mivel zenei fájlt nem engedett a kis mocsok program betenni :/
(amúgy aki kar, az szemezgessen a tecsős kedvenceim között...bár lehet, hogy maradandó károsodásokat okozhat)



2009. március 18., szerda

instant változatban az elmúlt időszak

zanzásítva nem a legjobb blogolni, de az elmúlt néhány napban, talán hétben ne volt igazán időm írni...

...voltam otthon március elején, másfél nap alatt megnéztem Az elnök emberei 6. évadát (anya szerint mindegy lett volna, ha elküldi postán és haza sem megyek - bruhahah- de azért örültek, hogy látták a családi háztól elszakadt leányt), kisebb adag kajával felvértezve visszazötyögtem szeretett fővárosunkba... [az alábbi videó a 2. évad vége-->klasszikus részlet...a dal címe: Brothers In Arms]

...a minimális haza koszt elfogyasztása után, a bemutató hetének kellős közepén elkezdtem a sokak által hatásosnak és sikeresnek titulált narancsos diétát, aminek első 5 napja igazán boldogan telt, ámde a 6. nap reggelén enyhe szédüléssel és remegéssel ébredtem. Gondoltam magamban, felhívom telefonos vajákos asszonyomat-->anyát és megkérdezem, mi a fene történhetett velem az esti savanyú káposztázás és a reggeli felkelés között. A diagnózis: a vércukorszintem a béka ülepe alá került, mivel saját undoromat a kávé és tea irányába a diéta alatt is megtartottam, és így a szükséges cukormennyiség nem jutott belém(:D), s mire eljött a tegnapi nap: elemeim lemerültek. De sebaj!!! Tegnap tartottam egy normális napot: reggelire nagy bögre, cukros tea; vajkrémes, felvágottas kétszersült; ebédre egy jó kis török gyros és este egy túrós sütit is benyomtam Lajosnál...

...ma ismét felvettem a diéta fonalát, anyival változtatva a korábbi meneten,hogy ma reggel is ittam egy teát (sokkal kevesebb cukorral, mint tegnap, de legalább cukor is jut a szervezetembe). Sőt, mióta ismét visszajöttem Pestre rendszeresen járok reggelente tréningre, csak a 9-én hagytam ki, mivel Gabonamalaccal kipróbáltuk a Dandár meleg vizét-->sztem utoljára. (bár néha jóleshet egy kis ázás a gyógyvízben)

...a tréning után hazajöttem, s csekélyke reggelim elfogyasztása után az egyetem felé vettem volna az irányt, hacsak nem ütött volna be a mennykő! Pénztárca sehol!!! S.O.S. Felforgattam a szobám, majd a színházban a lyukunkat és a pénztárnál is néztem, de semmi. Már épp kezdtem a szakadék széle felé táncolni, lélekben kezdtem összeadni, menniybe is fog fájni, ha minden iratomat újra be kell szereznem (személyitől az adókártyán át a különböző könyvtári jegyekig). Szerencséremég a teljes agónia előtt rácsörögtem T. Gáborra, nem találták-e meg tegnap a színházban a tárcám. Mire a válasz: "Jaj! Elfelejtettem sms-t írni. Náam van, este viszem!" --> kövek egész lavinája zúdult le a szívemről, anya tárcájába is mét visszazuhant az a röpke 30 rugó, amibe az iratújrabeszerzés került volna, s arcomon a hála jeleként bárgyú mosoly jelent meg...

...apropó Gabonamalac! Március 15-én dolgoztunk, de délutánra beterveztünk Röfivel egy mozit. Mivel az ELTE volt szives a szoctámomat ebben a hónapban nem kiutalni, eléggé le vagyok gatyásodva (hogy egy klasszikust idézzek: "annyi a pénzem,mint békán a szőr!"), így Malacka meghívott,mondván, ilyenkor mindenki a gyerekét viszi moziba, most én vagyok az ő gyereke :D:D:D .Coraline-t néztünk. Nagyon tetszett!!! Hatalmas ez a mese, bár sztem a 4 éves kiskölyök mögöttünk nem igazán élvezte (ezt csak a folamatos beszélgetésből és járkalálsból,no meg popcorn alánk zúdításából vélem kiérezni...lehet, hogy nála épp ez a figyelem jele), de mi nagyon jól szórakoztunk. Az egyik szereplőt (egy idős színésznőt/artistát Miss Spulninakhívnak a darabban-->a névválasztáson jót derültünk /persze az általunk ilyen név alatt (is) ismert személyre a figura cseppet sm hasonlított/ a testvérét vagy barátnőjét pedig Miss Masszívnak-->ezt nem igazán tudom hova tenni, bár a moziban nem erre figyeltem, inkább arra, hogy a kiscsaj sikerrel vigye keresztül tervét a banya-pók ellen...ajánlom a film megtekintését Tim Burton- és Henry Selick-fanoknak egyaránt...

...szakdolgozatommal végre el kezdtem foglalkozni mélyebben is. Csehov drámáin belül eltehetőleg a Platonovval fogok foglalkozni (csak a Sirály előzheti be), még konkrétabban a díszlettel, kellékekkel és azok szemiotikai vizsgálatával a dráma szövegének tükrében. Egy angyallal bővebben értekeztem a témában (Vera ezúton is nagyon köszi!!!) a De Sade bemutatója utáni bulin. Remélem, jó lesz a dolog. Egy-két könyvet kell még megvennem, illetve fénymásolnom és akkor az elméleti háttér már egyben is lesz. Az előadásokat is kiválasztottam, már csak meg kell tudnom, hogy a SZFE könyvtárából kölcsönözhetek-e ki vagy sem...

...Timi! Várunk haza! Minden nap olvaslak, tetszenek a képek és azt a közös msn-dolgot tényleg össze kellene hozni!!! Rajtam, remélem, nem fog múlni!!!


Hirtelen és zanzában ennyi!

U.i.: Testvérem I.Z. univerzumában! Nekem is volt gy nagyon durva álmom a múlt héten (lehet, hogy a cukor testemből való fokozatos távozása váltotta ki), kb. 2 órát filóztam még rajta reggel. Annyira kusza volt: életem különböző helyszíneit, idősíkjait és érzéseit vegyítette, olyan embereket helyezve be bizonyos szituációkba, akik még véletlenül sem jártak soha azok közelében, hogy eltöprengtem: mi lenne, ha a tieddel együtt az enyémet is megfilmesítenék. Tuti megosztott Oscar/BAFTA/Cesar abban az évben...