A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 3., hétfő

mert 6 évesen ez volt az ultimate kedvencem...

...de komolyan...arra emlékszem, hogy az azóta már felnőtt, családot alapított és gyereket nevelő szomszéd lánnyal ültünk a tv előtt és ezt hallgattuk...igaz Mesi??? (ő 18 volt, én meg 6)





...és emlékszem, hogy ebben az időben varrt nekem egy fekete-rózsaszín ruhát, talán bársonyból és azt hittem csak a cilinder és a repülős-szemüveg hiányzik ahhoz, hogy én is így énekelhessek...bruhahah

...amikor Zsófi megszületett én 12 voltam, Mesi 24...Zsófival kimaradt az életünkből ez a közös szám dolog...de ha belehúznék (ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik most), Zsófinak lehetne közös száma az én lányommal 8 év múlva (Zsószi akkor 18 lenne, Hannah pedig 6)...

...néha elborulok, és ilyenek jutnak az eszembe...

2010. március 2., kedd

Marlene Dietrich...

...ha a Kék veréb felmerült, akkor nem lehet nem megemlíteni Marlene Dietrich-et, akinek a dalait rongyosra hallgattam anno...




az első dalt (The Boys in the Back Room) V. O. olyan erővel és fájdalommal énekelte, hogy nem lehetett könycseppek morzsolása nélkül végighallgatni...

"...ha meghalok, virágra ne költs és FELEJTSÉTEK EL A TEMETŐT!!!" --> omg





Ich bin die fesche Lola...:D:D:D

asszem lassan hozzáfogok a Marlene Dietrich nevével ellátott filmes doboz megtöltésének is...mint javíthatatlan rajongó...

oh, de hiányzik ez...

http://www.moriczszinhaz.hu/video/kek-vereb.wmv


röpke 3 perc alatt visszarepültem a 16 éves Anna életébe...:D (6x láttam, egyszer még haza is utaztam hét közben...elvittem a családot...egyszer meg a korábbi kezdés miatt le is késtük, oh akkor de mérges voltam...)

[Noémi, egy kis kedvcsináló amíg...]

2009. november 27., péntek

síelés és egyéb őrültségek...

...ma folytattam a tegnapi időelütős tevékenységemet, vagyis Az elnök emberei első évadából néztem meg néhány részt, köztük azt, amelyikben az elnök a könyvritkaságok boltjában vásárol karácsonyra, ahová magával viszi Josh-t is. Aki Donna-nak (az asszisztense) vesz egy könyvet a síelésről, s arról, hogy kell tökélyre fejleszteni eme tevékenységet (valószínűleg ez a régi könyv olcsóbb volt, mint bármi, ami a Donna által összeállított listán felsoroltatott...síléc, síruha, bot stb.:D).

S erről a dologról eszembe jutott életem egyetlen síeléssel töltött hete, amit hihetetlenül élveztem annak ellenére is, hogy totál kezdőként érkeztem Lengyelországba, s természetesen én voltam az egyetlen, aki a "vegyük fel a bakancsokat és a lécet, érezzük, milyen is benne megállni" felszólítás után egy 0°-os terepen csúszásnak indult, s választania kellett, elvágódik, mint a tök vagy tovább csúszik és legalább egy, többmilliós autócsodát vág haza...én elvágódtam. A hét további részében próbáltam elsajátítani a síelés minden csínját-bínját, el lehet képzelni, hogyan. Legyen elég annyi, hogy volt alkalom, amikor a kijelölt 100 métert nem hóekében kanyarogva, hanem - már elnézést a kifejezésért - seggen csúszva tettem meg...de én legalább megtettem.

De ami a legjobb volt, hogy egy heti kemény térd- és ülőgumófájdalom elviselése után az utolsó napon a kezdők között rendezett síversenyt megnyertem...megelőzve azokat a srácokat is, akik egész héten úgy röhögtek rajtam, hogy alig álltak meg a lécükön...

Hogy mindezt bizonyítékkal is alátámasszam, itt egy kép rólam, a világklasszis síbakancsomról és a lengyel sípályáról, ahol a gyenge, tvből rámragadt szlovák nyelvtudással képes voltam megérteni, mennyibe is került 3 üveg Coca-cola :D


jah, arról még nem beszéltem, hogy az egyetlen síbalesetben vagy lavinaomlásban eltűnt síelő lettem volna, akit rögtön megtalálnak, hála a rikító rózsaszín és lila overallomnak :P (időnként nosztalgiából ebben seprem télen a havat...azt az 5 centit:D)

2009. január 29., csütörtök

"Hé Vész! Mit akarunk csinálni ma éjszaka?....


...Ugyanazt, amit minden éjjel, Bunkó. MEGHÓDÍTJUK AZ EGÉSZ VILÁGOT!!!"


most ismét rákattantam az Animániára, és ebben az esetben kihagyhatatlan a két óriás: Bunkó és Vész, akik nélkül nem volt Animánia-rész, mióta világ a világ

imádnivaló két laborszökevény :D


p.s. a youtube-on fenn rengeteg mese intrója, amiket olyan jó volt tegnap éjjel újból megnézni...hiányzik a sok, értelmes mese a tv-ből (hüpp)