Jack & Bobby...

...nem tudom kiknek van meg ez az 1 évadot megért amerikai sorozat...annak idején a Királyi Televízió vetítette, néztem is...azóta nem igazán lehetett hozzájutni, de most végre elkezdett csordogálni... :DDDD

...a sztori in nutshell a következő: van két testvér (Jack és Bobby :D), akik napjainkban gimnazisták, az anyjuk (Grace) a helyi egyetemen professzor, de 2040-es években az egyikük kormányzó, a másik kormányzó, majd elnök lesz...a kerettörténet során 2049-ben interjúkat készítenek ismerősökkel, rokonokkal, munkatársakkal, aki McCallister elnökről, a gyerekkoráról és a scaládról beszélnek...a cél, lehet-e egy elsős gimnazista életéből következtetni arra, ki/mi lesz belőle, ha felnő...először az anyát játszó Christine Lathi(Chicago Hope egyik főszereplője, nagy kedvencem volt...az pedig csak ma tudatosult bennem, hogy a Hope-os bandából hányan lettek más sorozatban is sikeresek...pl.: Mark Harmon /NCIS/, Mandy Patinkin és Thomas Gibson/Criminal Minds/, Adam Arkin/The West Wing - igaz epizódszerep/) miatt kezdtem elnézni, de nagyon megszerettem a sorozatot, az elnökös dolgokra amúgy is érzékeny vagyok :D, az pedig csak ráadás, hogy ezt a sorit is Thomas Schlamme produceri munkájának köszönhetjük (akárcsak Az elnök embereit :)))

...no persze várom a kommenteket azoktól, akik mindvégig arra vártak a Chicago Hope alatt, hogy Lathi és Patinkin karaktere összejöjjön...:DDD

évadvégi fáradtság...

...mintha ez vett volna rajtam erőt (ha, mekkora képzavar...) az elmúlt napokban, ami abból szűrhető le, hogy a reggeli ébredés legjobb esetben 10-kor következik be...no mind

...közben kiderült, hogy június 16-án szakzáró vizsgázom, 28-án pedig felvételizem...az már csak hab a tortán, hogy olyan személy kapta a szakdogámat bírálásra, aki nem épp a téma szakértője...nem tudom, hogy ennek örüljek avagy sem...

...tegnap befejeztem a második Bette Davis-könyvet...van még egy, de az az All About Eve-ről szól...ha nyáron nem lenne meg a munkám, akkor lehet, hogy a saját önéletrajzi könyvének nekiugrom, és elkezdem fordítani...

apropó elegem van...

...az esőből, a dörgésből és villámlásból...no meg a facsavargató szélből...elegem van...

...miért kell egy este leforgása alatt két vihart végighallgatni???...számomra rejtély...

The Lion in Winter...

...ideje volt ismét elővenni ezt a filmet...és ideje lenne megszerezni a Katherine Hepburn-ös eredetit is...

...addig is Glenn Close és az, amit rajta kívül kevesen tudnak filmvásznon nyújtani ma...


...Eleanor of Aquitaine szerepére tökéletes választás volt...talán 2 másik név merülhetett volna fel Andrey Konchalovksiy fejében...Streep és Mirren, de ők ugye ekkor "másban voltak érdekeltek"(Angels in America és Prime Suspect 6: The Last Witness)...az pedig kicsit kitolás az élettől, hogy egyazon évben 3 ilyen alakítás közül kell kiválasztani a legjobbat, sőt 4, ha idevesszük Emma Thompson-t is az Angels in America-ban nyújtott szerepéért...vannak ilyen durván termő évek...pl. 1996-os Oscar, 1999-es Oscar...de felesleges ilyesmiken rágódni...még szerencse, hogy a két említett év közül legalább '95-ben arra érdemes kapta az Oscart (Susan Sarandon in Dead Man Walking)


..."Of course he has a knife! I have a knife. We all have knives. It's 1183 and we're all barbarians!" - Glenn Close...ez a jelenet az egyik kedvencem...

I Wish You Love...

...by Bette Davis...





...amikor 1989-ben Bette Davis meghalt, a barátai és szerettei a Warner 18-as stúdiójában emlékeztek rá...filmbejátszásokkal, hangfelvételekkel, képekkel...

...és kívánsága szerint, amikor eltemették a Forest Lawn temetőben az anyja, Ruthie és a húga, Bobby mellé, a barátaitól és szeretteitől ezzel a dallal búcsúzott...I Wish You Love...

...amikor az önéletrajzi könyve végére értem és ennek a dalnak a szövegét elolvastam, előtört belőlem az érzékeny oldalam...sírtam, na...és ha meghallgatom a dalt, az ő előadásában, akkor is sírni van kedvem...

...ilyesmik törnek rám, ha így zuhog az eső, mint épp most

finally at last...

...eljutottunk idáig...vártunk rá 6 évet...de asszem megérte!!!:DDD


SPOILER!!!SPOILER!!!SPOILER!!!


"H:'cause I'm the most screwed-up person in the world.

C:I know...I love you. I wish I didn't...but I can't help it."

a címcsere oka...

...leadtam a szakdogámat. Komoly másfél éves huzavona után túl vagyok a dolgon, így néhány napra nyugodtan dőlhetek hátra...:D

...Az életem utolsó 7 hete elég húzósra sikeredett, mivel írtam a csodálatos művet, s ebből a 7 hétből 6-ot a színházban élve töltöttem...kicsit le vagyok merülve...

...de vége, már csak a szakzárás van hátra és a felvételi nyáron...aztán egy év nyugi, mielőtt lehet írni a következő szakdogát...

premier és ami mögötte van...

...ez a nap is elérkezett végre! 6 hét és valami megszületett...szép volt, fájdalmas, megható, megfelelő mértékben vicces...nehéz objektíven figyelnem bármit a Bárkán, hisz mégis csak második otthonommá fogadott hely ez a színház, de így, hogy benne is vagyok egy produkcióban, talán még nehezebb...

...de valahogy ezzel együtt könnyebb is...mert tudom, hogy hol mit kellene hallani vagy látni, hiszen én is ott voltam, amikor mindez kialakult, formálódott... ...és igen, ma este a dolog megszületett, csak maradjon is ezen a pályán, amellett hogy érik a dolog!!! :DDD

a 6 hét alatt intenzív színházi életben volt részem, sonkás és fasírtos szendvicsekkel, kólával és energiaitalokkal, mindenféle finom sütivel, vasárnapi ebédekkel (:DDD), ajándék csokikkal és marcipán katicákkal...szóval fogyni, nem fogytam :P

...emellett 78 oldalnyi szöveggel, ami idő alatt a bőröm alá mászott és a fejembe is befészkelte magát, Fosse bácsival együtt...

...voltam testdublőr (fényjelbe beálló emberke) és súgó-->mondhatni intenzíven, főleg az utolsó héten, amikor a szemem időnként már jojózott a csipilámpa mellett attól, hogy követem a kis ceruzámmal a sorokat...

...voltam "zseni", aki nem felejtett el dolgokat, voltam egyszemélyes papír-írószerbolt, s ha kellett öleléseket is adtam, ha valaki arra szorult...

...érzelmileg és szakmailag nagyon felfokozott és hasznos volt ez a 6 hét...rengeteget tanultam, mindenkitől és talán ezt-azt magamról is...ha azt mondanák, hétfőn elölről kezdeném az egészet...:)))

...premier...tiramisu...a spéci saját készítésű cucc...nagyon bejött mindenkinek, aki evett belőle :DDD

...és virágeső...kaptam csokrot, mint rendezőasszisztens asszisztense a nagy ajándékozásnál, de kaptam egy szál rózsát a rendezőtől és egy szál íriszt a főszereplőtől...megköszönték a munkámat, ami a többiek gályázásához és melójához képest édes kevés, de mégis része voltam a gépezetnek...

...Ikrem is megajándékozott...kaptam cider-t, mert "A man's best friend is the apple!" és ez a lányokra is áll :))), no meg mivel én vagyok a mi kis Százholdas Pagonyunkban Tigris, így kaptam egy bébi plüsstigrist, aki egy tolltartót ölel...mert mi kellhetne jobban egy jövendőbeli rendezőasszisztens-ügyelőnek, ha nem tolltartó...

...és akkor íme a tárgyi bizonyíték mindarról, ami ma kaptam...

...és mit is linkelhetnék ide mást zeneileg, mint Ella Fitzgerald-tól a Teardrops From My Eyes-t... :)))

mert 6 évesen ez volt az ultimate kedvencem...

...de komolyan...arra emlékszem, hogy az azóta már felnőtt, családot alapított és gyereket nevelő szomszéd lánnyal ültünk a tv előtt és ezt hallgattuk...igaz Mesi??? (ő 18 volt, én meg 6)





...és emlékszem, hogy ebben az időben varrt nekem egy fekete-rózsaszín ruhát, talán bársonyból és azt hittem csak a cilinder és a repülős-szemüveg hiányzik ahhoz, hogy én is így énekelhessek...bruhahah

...amikor Zsófi megszületett én 12 voltam, Mesi 24...Zsófival kimaradt az életünkből ez a közös szám dolog...de ha belehúznék (ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik most), Zsófinak lehetne közös száma az én lányommal 8 év múlva (Zsószi akkor 18 lenne, Hannah pedig 6)...

...néha elborulok, és ilyenek jutnak az eszembe...