na már megint...

...már megint lenyomtunk egy hosszú napot...kb. 10 óra volt minden csipcsup szünettel együtt...no comment (feláldozzuk magunkat valami oltáron...ja, a kultúráén...)

upsz, azt elfelejtettem, hogy Timivel és Violával már kb. 2 körül nagyon le voltunk szedálva...látni és hallani kellett volna, mit műveltünk...


p.s. a nézők közül néhányan ismét bebizonyították, hogy ez a sportág nem való mindenkinek...mármint a nézőség...

minden film Bette Davis-hez vezet...

...ugyanis ma, miután megnéztem a Mr. Skeffington-t :D:D:D, a retekklubon épp a Marslakó a mostohám című "örök érvényű eposz" futott...és mit tett be videokazettán Kim Basinger?

The man who came to dinner (1942)

...nem pont Bette Davis-es jelenet ment abban a 3 percben, de attól még a film az volt, ami...

:D:D:D

juppijájé

2010. március 23. - talán egy új korszak kezdete...:D:D:D

életem első próbafolyamata, amiben dolgozhatom...rendezőasszisztens asszisztense leszek vagy mifene:)

OMG, WTF, AQBF...sorolhatnám...

...de felesleges! Aki látta a friss Damages részt (3x4), az tudja mire gondolok... (aki meg nem, az meg eszeveszett sebességgel kezdje el nézni a sorozatot, mert eszméletlenül jó!)

Patty Hewes ROCKS!!!

basszus, ez mekkora...^^

..."I am an ACTRESS, NOT a song!"

Bette Davis 1982-ban, Frank Capra AFI Life Achievement Award gáláján ezzel a mondattal nyitott. OMG!!!

Egy évvel korábban lett hatalmas siker Kim Carnes előadásában a "Bette Davis Eyes", a Grammy-n is tarolt, és akkor ez a mondat...ami persze nem Kim-nek vagy a dalnak, hanem annak folyamatnak, elképzelésnek szól, hogy egy színésznőt, akit már életében legendaként tisztelnek, nem lehet így kezelni, mármint LEGENDAként. Mert ő csak (basszus de hülyén jön ez most itt ki...csak?...csak=minden) SZÍNÉSZNŐ...

Ezt a mondatot közel 27 évvel később egy másik legenda is elmondta, igaz, nem pont ezekkel a szavakkal..."There's no such thing THE BEST ACTRESS, there's no such thing THE GREATEST LIVING ACTRESS!..." A legenda pedig nem más mint Meryl Streep [itt lehet csekkolni a videót, akit érdekel: http://annaizmus.blogspot.com/2009/01/tessk-nzni-hogy-rl-az-x-ik-djnak-vilg.html ]--->újabb közös pont saját idoljával...




[Bette Davis a This 'n That című önéletrajzi könyvében beszél a dalról: arról, hogy az unokája szerint 'óriási' (riot), hogy a nagyanyja szeméről szóló dal toplistás; hogy Kim-től megkapta az arany- és a platinalemez kicsinyített mását, amit otthon őriz, no meg azt, hogy a dal szerzőpárosától - akik nem tudták sikerre vinni a dalt évekkel korábban - megkérdezte, hogy tudnak róla annyi mindent -->a kérdést azután tette fel, hogy elolvasta a dalszöveg ezen sorait]:

"She'll expose you when she snows you/Off your feet with the crumbs that she throws you"

miből lesz a cserebogár...

...ma sikeresen jelentkeztem mesterképzésre, legalábbis az elektronikus kezelőfelület szerint minden ok...

A szükséges dokumentumok feltöltésével kicsit meggyűlt a bajom (Timi hiába volt oly kedves és beszkennelte a nyelvvizsga bizonyítványaimat, mivel a rendszer csak meghatározott méretű fájlokat enged feltölteni-->még szerencse, hogy a fénymásolatok itthon voltak és elszórakozhattam a képpontok beállításával), de ez nem szegte kedvem, hogy néhány személyes fotót is digitalizáljak.

Ezek közül néhányat ide is felhajítok, lássátok, honnan indultam (genetikailag) és hol állok a mai állapotok (friss igazolványkép) szerint.

Íme.

Az első képen a szüleim láthatóak az esküvői fotóik egyikén. Szeretem ezt a képet, bár apa elgondolkozhatott volna a szakállhosszúságon...:P



Ez a tátott szájú, "bociszemű" TM kiscsaj én volnék.



Ugorjunk az időben. Ezen a képen a család anyai ágának nőtagjai láthatóak. Balról jobbra: Dédi, Nagyi, Anyuka és Én. [A helyszín a nappali at home, háttérben az öcsém szobája, no meg a cserépkályha, ami télen durván forró tud lenni...]



Ja és ez a szomorú valóság, ma a Lurdy-ban komoly összegért szert tettem 4 db igazolványképre. Íme az eredmény. Hát ez van...

A NÓTÁM

a múltkor valahogy szóba került a nótám. Jobban mondva a NÓTÁM, így csupa nagy betűvel.

Az embernek van nótája, vagy legalábbis régen volt. Édesapámnak köszönhetően nekem is van nótám, és nem is akármilyen...:D!

Nem tudom, hány éves lehettem, talán 4 vagy 5, lehet egy kicsit több, de az elevenen él bennem, hogy ülünk a kocsiban, megyünk valahová és a rádiót mellőzve apa énekel. Gyönyörű magyar nótákat és volt egy dal, amit már nagyon korán én is megtanultam és vele énekeltem. Nem tudom, miért épp ez fogott meg, a szövege vagy a dallama miatt, vagy csak egyszerűen az tetszett, ahogy apa énekelte. Mindegy. A lényeg, hogy 5 éves korom óta ez a nótám.

Nem tudom az életemet, hol rontottam én el...

Az előbb kerestem a tecsőn a Szagos a rozmaringot a Csík Zenekartól (persze nincs fent, ezt valakinek orvosolnia kellene), amikor eszembe jutott, hogy a nótám talán fent van-e. Rákerestem, és igen. Madarász Katalin és Bangó Margit is elénekelte már, mindkét változatot megtaláltam. Most pedig ide is beteszem, hogy meghallgathassa az, aki néha olvas...

[Itt jegyzem meg, hogy Bangó Margit előadása közelebb áll hozzám, de ez teljesen érthető, ha azt mondom "földik" vagyunk. :D]











Oh és még egy adalék a dologhoz. Abban az időben, amikor ez a nóta az én nótám lett, épp szerelmes voltam és nincs komolyabb dolog a világon, mint óvodában szerelmesnek lenni. Vérre menően komoly a dolog. Lakodalomban voltunk (mármint az én családom meg a srác családja is, ugyanabban :D), minden volt, aminek lennie kell: sátor, cigányzenészek, töltött káposzta, menyasszonytánc...nem ragozom. Mi is táncoltunk, mint a felnőttek. Fotók is készültek: nagyon szexi vagyok a fehér blúzomban és rózsaszín kertésznacimban--> totál '90-es évek!

És akkor a prímás megígérte apának, hogy, ha megéri,ingyen fogja húzni az én lakodalmamban, mert annyira szép vagyok. Ez azonban soha nem fog összejönni, mivel szegény néhány éve meghalt. De az biztos, hogy ha eljön az a nap, akkor a cigányprímás aznap éjjel egy nótát többször is el fog játszani.

Az én NÓTÁMAT!!! :D

ha már szerelem, meg szeretet...

...akkor palacsinta és csokipuding...és mivel nincs aki kényeztessen ezen a hihetetlen ünnepen (bruhahaha), akkor magam álltam neki a dolognak...palacsintát sütöttem (isteni lett, az amerikaiak sem csinálnak ilyen jót :D) és csokipudinggal öntöttem nyakon, jah és befigyelt néhány banánszelet is...

...oh és nem említettem a tejberizst, amit fincsi házi tejből főztem, lesz mit enni holnap is...

...lassan túl vagyok két hihetetlenül "jó" magyar filmen (sos + terézanyu --> újabb bruhaha -igaz Csányit mindig öröm látni-), DE, hogy a napot megkoronázzam, még be fog figyelni egy Bette Davis-film is :D:D:D

...és még mondja valaki, hogy nem lehet egyedül jót valentinezni (hű de rossz magyar szó ez, már ha létezik egyáltalán...)

:D

a héten megszületett egy jövőbeni szívtipró, akiért bomlanak majd a csajok...ha másból nem is látszik, a szája mindent elárul!

Gratula a boldog szülőknek!!!:D

The Old Maid vs. The Great Lie

tegnap újabb Bette Davis filmet "abszolváltam", méghozzá a The Great Lie-t, ami 1941-ben készült, 2 évvel a The Old maid után. A 3 főszereplő között ott van Bette Davis mellett George Brent, de Miriam Hopkins helyett Mary Astor a rivális nő.

A sztori, a kor távol van egymástól, mégis vannak párhuzamok, amelyek miatt számomra ez a két film olyan, mintha testvérek lennének.

Ennek oka egyrészt az, hogy van 2 nő, akik ugyanabba a pasiba szerelmesek (igaz most nem testvérekről van szó), másrészt itt is van egy gyerek, akinek a születése és élete körül van egy titok/hazugság.

Míg az 1939-es filmben Bette Davis az, aki gyereket szül a szeretett férfinek, mégsem nevelheti sajátjaként, sőt idővel még a nevelésébe is csak nagynéniként vehet részt, s még a lánya esküvőjének előestéjén sem mondja/mondhatja el Tina-nak, hogy ő az igazi anyja.

A The Great Lie-ban hozzámegy a pasihoz, aki korábban elvette a másik nőt (de a házasság érvénytelen). A pasi eltűnik Brazília dzsungelében, s a másik nő azzal "állít be" a Bette Davis által játszott karakter életébe, hogy terhes a férfi gyerekével. A feleség, aki talán feladta a reményt, hogy férje túléli és hazajut, utolsó mentsvárként, mintegy egyetlen lehetséges túlélési lehetősségként mindenre képes azért, hogy a férfi gyerekét magáénak tudhassa. Felajánlja az amúgy híres zongoristának, hogy elvonul vele a világ elől, segíti a terhesség alatt és egész életére biztosítja az anyagi jólétét, ha lemond a gyerekéről az ő javára. A két nő így megkapná azt, amire vágyik: a szeretett férfi gyerekét, akit képes lenne sajátjaként felnevelni és a csillogó, koncertekkel zsúfolt, nagyvilági, anyagilag is biztos életet.

Aztán hiba csúszik az egyenletbe, hiszen a The Old Maid-del ellentétben (ahol Brent elesett a polgárháborúban) itt megmenekül a férfi és hazatér a feleségéhez, aki a "gyermekükkel" várja otthon. Igen á, de jön a másik nő és mivel nem volt szó arról, hogy mi lesz, ha a pasi él, most úgy gondolja, mindkettőre jogosan tart igényt...ahha

Aztán jön a nagy beismerés, a titok felfedése és a pasi dönt. A nő viheti a gyereket, ha valóban akarja, de a feleségét nem hagyja el...de hát nem lehet sad az ending, így a nő lemond a gyerekről az "anyja" javára, s a film zárójelenetében leül a zongora mellé és elkezd játszani. The End




Ez az anya-gyerek-pótanya dolog a kor és a szokások, életviteli különbségek miatt a 19. században játszódó filmben a dráma és a tragikum felé fordul, míg a 20. századi sztori vége happy end.


Ritkán lehet Bette Davis-t olyan felhőtlenül boldognak látni egy filmben, mint a The Great Lie-ban, vagy épp a szintén George Brent-tel közösen készített Dark Victory-ban. Talán igaza van az egyik életrajzírójának, aki szerint Bette Davis ezekben a szerepekben megmutat magából valamit. Számára a házasság és a gyerekek fontos szerepet játszottak az életében, s talán ezekben a szerepekben láthatunk egy kis részt abból a Bette Davis-ből, aki ha lehetősége volt rá, repült a boldogságtól...


[kicsit sok, kicsit hosszú és kicsit szentimentális lehet ez a post, de most valahogy erre volt szükségem...]

{Nővérkém! szabad a vásár, lehet commentelni...:D}

big revelation...

...vagyis ma este Now, Voyager -t néztem és mi tűnt föl...a pasi (Elliot Livingston), aki Charlotte-nak udvarol, miután hazatér a hajóútról, nem más mint Preston Drake az Old Acquaintance-ből :P

Nem-Bette-Davis-fanra lefordítva (:D), John Loder csinált két filmet Bette Davis-szel közösen, mindkettőben szerelmes volt a nőbe, aki az egyikben viszont szerette, de mégsem lehettek együtt, a másikban meg kedvelte, de nem ő volt a nagy szerelem...

ezt most úgy fontosnak éreztem (de volt mát rá példa, hogy valami csak nekem volt fontos :D)

"It's late, and I'm very, very tired of youth and love and self-sacrifice."
/Bette Davis as Kit Marlowe in Old Acquaintance/