...még az 5. szülinapomon készült ez a kép...Makkával...deszeretemkép ez is:)))
2010. december 12., vasárnap
2010. szeptember 20., hétfő
ami kiverte a biztosítékot...
...van valaki, aki hosszú ideje azzal keresi a kenyerét, hogy tollából ez-az megjelenik, amit valahol kiadnak (nyomtatva vagy elektronikusan), mások meg olvassák (bár remélem, nem) és az ő sorai alapján (is) következtetéseket vonnak le, no meg döntéseket...
...de abból elegem van, hogy valaki, akinek feladata lenne valamiről írni, az nem nézi azt meg, aztán meg úgy ír róla, hogy rossz érzés olvasni...röpke percek alatt tud keserű szájízt okozni...semmissé vagy ami még rosszabb, értelmetlenné, hiábavalóvá és szarrá változtatni életem utolsó másfél hónapját...meg még kb. 30 emberét...csupán azzal, hogy valamit leír...no azzal, AHOGY
...mert nem vagyunk egyformák, még senkit nem köveztem volna meg...mást véleményéért, ízléséért nem ítélek el...tudomásul veszem, hogy vannak mások, akik olyan távol állnak a világlátásomtól, mint a Merkúr a Plútótól...de attól kiborulok, ha valaki életének minden epéjét arra fordítja, hogy mások munkáját semmibe vegye...az ilyen ember maradjon otthon, vegye le a polcról a neki tetsző művet és felejtse l, hogy rajta kívül élnek mások is ezen a rohadt sárgolyón...
...a kicsinyesség tökéletes fegyver lehet emberek számára, de az ilyen szerencsétleneket csak szánni tudom...ja meg fél órát dühöngeni, mire lenyugszom annyira, hogy mindezt ide leírjam...
2010. szeptember 9., csütörtök
amiről eddig nem írtam...
...rég volt, hogy időm vagy kedvem úgy hozta, blogolok...tessék, visszatértem!
Július közepén feljöttem a fővárosba és egy rövid időszakot leszámítva szeptember elejéig haza se mentem...így van ez, ha dolgozik az ember. 4 hét - megfeszített tempóban próbák és intéznivalók...rengeteget melóztunk - színészek és műszak egyaránt - és végül 3 előadás helyett 2-t le is nyomtunk a Múzeum kertben...jó volt, mármint az érzés, hogy igen, megcsináltuk, sikerült, nem roppantunk bele és még működik is a dolog...
...ezalatt az idő alatt minimális órát töltöttem a lakásban, iszonyatosan sokat rohangáltam, keveset ettem és ami a legfontosabb, sokat tapaszaltam és fejlődtek szakmailag, legalábbis remélem...
...H.D.-vel ketten asszisztenskedtünk, megosztottuk a feladatokat, a végén pedig boldogan hájfájvoltunk...MEGCSINÁLTUK!!!
...aztán szeptember elején hazahúztam a csíkot, pihentem, mint állat...rengeteget aludtam (pótoltam a kimaradt mennyiséget), jókat ettem - kívánságlistám szerint főzött 3 konyha :D - megnéztem Az elnök emberei első 2 évadát, a családommal voltam...jó volt.
De ismét eltelt egy hét, kezdődik a meló-dia. Beiratkoztunk az egyetemre, felvettük a tárgyainkat Nonóval, és elkezdtem spanyolul tanulni...Nonó vett szárnyai alá...ő ismétel nyelvvizsga után és meg tanulok...asszem jó ki bolt ez a kezdetekhez:D
...de közben voltak szomorú pillanatok is...dédim beteg, nem tudom, hogy mikor fog itt hagyni bennünket...gyenge, elesett és emiatt (is) kegyetlen és durva másokkal...egy valaha erős asszony, aki ki van szolgáltatva (még ha a lányának is, de ki van), másra kénytelen támaszkodni, pedig ahhoz szokott hozzá, hogy erősen, vállát a munkának, gondoknak feszítve tartja magát...megpróbálom felidézni és megőrizni azokat a pillanatokat, amikor erős volt és egészséges...
...és ha ez nem lenne elég, M. is kórházban volt - hála az égnek már otthon van - és látom, érzem és olvasom, hogy mi bántja, zavarja és idegesíti, de tudom, hogy sem ő, se én nem sokat tehetünk a kialakult helyzet ellen...másoknak kellene észrevenni mennyi 2x2...de jövő héten ő is jön fel, majd megölelgetem és hagyom, hogy kiöntse a pici szívét, ahogy ezelőtt is tette, igaz, már nem abban a helyzetben, mint korábban...ez van, ha szétbútorozik az ember...
...hétfőn ismét belecsapunk a lecsóba, 4 nap és bemutató...remélem, minden jól fog menni és elégedettek leszünk azzal, amit elérünk/elértünk...
...és hogy ne legyen olyan szomorú a post vége, egy kis boldogság POTUStól és FLOTUS-tól :D:D:D
2010. június 27., vasárnap
van néhány könyvem...
...sajna erre már korábban rájöttem, hisz az otthoni polcomon is újabb és újabb trükköket kell bevetnem, hogy a könyvek elférjenek...
...és a jövő heti költözködés (ha összejön) legnagyobb részben a könyveim miatt lesz problémás...hihetetlen, mennyire felhalmozó könyvvásárló vagyok...
...ami érdekel, annak meg kell lennie...kicsit túlteng a birtoklási vágyam, de nemcsak könyv, hanem dvd terén is...
...Nővérem kommentje azonban világosan mutatja, hogy nem vagyok egyedül...épp emiatt számba veszem, hány könyvem van, csak Bette Davis-ről...
Considine, Shaun (2000). Bette and Joan: The Divine Feud.
Davis, Bette; Michael Herskowitz (1987). This 'N That.
Davis, Bette; Michael Herskowitz (1988). This 'N That.
Staggs, Sam (2000). All About "All About Eve".
Davis, Bette (1990). The Lonely Life: An Autobiography.
Stine, Whitney (1990). I'd Love to Kiss You: Conversations with Bette Davis.
Thomson, David (2010). Bette Davis (Great Stars).
Walker, Alexander (2000). Bette Davis: A Celebration (Applause Legends Series).
...és van még egy-kettő, ami kellene...pl.: A Girl Who Walked Home Alone; Mother Goddam; No Guts, No Glory
2010. június 26., szombat
Anna őrült...
...ezt a nyilvánvaló tényt tegnapi iddogálásunk közepette fogalmazta meg Timi...Andi meg egyetértett vele...
...s annak érdekében, hogy a kételkedőket is meggyőzzem a kijelentés valóságtartalmáról, íme egy friss sztori:
ma lakás/szoba nézegetés után betévedtem az angol sekond hend könyvesboltba, és mit találtam? This 'n That by Bette Davis...igen ám, de ez a könyv már megvan nekem...de nem dasztjekittel, nagy méretben és keménykötéssel...szóval áldoztam az őrületem oltárán és megvettem...
...mert Bette Davis 2. önéletrajzi könyvéből egy nem elég...
...jah és az ok, amiért leőrültözött kedves barátném a következő: annak ellenére hogy Bette Davis-nek kb. 60 ilmje van meg, kivettem a fszek-ből 2 dvd-t csak azért, mert nem lehet kihagyni a Mr. Skeffington kommentárját a rendezővel, no meg egy így készültet, és arról ne is tegyek említést, hogy A levélnek megtalálták egy alternatív befejezését, ami nélkülözi a híressé vált mondatot, ami Bette és William Wyler között konfliktust okozott ["With all my heart I still love the man I killed!"]...
...szóval őrült vagyok! :DDD
2010. június 24., csütörtök
diplomás vagyok, vagy mi fene...
...szakzáráson sikerült a léc fölött átugranom, így diplomás lettem...hihetetlen, de összejött...inkább később, mint soha... :P
...de idén nem csak én értem el ezt...apa a hétvégén vette át 3. diplomáját, szociális menedzser szakon...
...az átadás iszonyatosan hosszú és unalmas volt, főleg mert nem lehetett hallani semmit...de apuka nagyon fess volt a talárjában és a "csákójával" a fején...
...a bejáratnál volt egy stand, ahol mindenféle debreceni relikviát lehetett venni, voltak plüss macik és egy hatalmas narancssárga polip...
...na ezt a polipot sírtam ki magamnak...egyrészt mert iszonyatosan cuki, másrészt mert feltehetően ez eltén nem lesz ekkora feneke a diplomaosztónak, és az sem tuti, hgy mindneki ott lesz a családból...így asszem megérdemeltem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
