Elfelejtettem blogolni, hogy színházban voltunk anyával. Rég nem csináltunk közös csajos programot, de Móninak hála (1000 köszönet) most összejött. Január 7., Móricz Zsigmond Színház, Anconai szerelmesek...
Istenien szórakoztunk, bár az örömbe üröm is vegyült, s nem tudtam levetkőzni teljesen nézőtéris énemet sem...hisz azon az ember messze túl tudná tenni magát, hogy emberek nem találják meg a helyüket egy fix nézőterű színházban, mert hát ugyan megesik az ilyen, de hogy legyen olyan pofátlan nő, aki az első sor közepén ülve végigfotózza az első felvonás bizonyos részeit (ebben az iMÁZS is közrejátszott...), az már nekem sok!!! És amikor szünetben az illetékes Erika/Éva/Én kérdőre vonja és figyelmezteti, hogy ezt nem szabad (mert a színészek is látták --> nem nehéz észrevenni egy tükörreflexes kamerát másfél méterre magadtól, h azt egy nő erősen a fejéhez emeli, majd kattint :P), akkor tagad, mert ő ugye ilyet soha és semmilyen körülmények között nem tenne...hahaha (de legalább a második felvonás alatt visszafogta magát)!!!
Mindezt félretéve fantasztikus volt az előadás, számomra teljesen új poénokkal itt-ott ("perszil", "felteszem neki sztereóba"), azt pedig soha nem fogom elfelejteni, ahogy valami furcsa barnásfekete folyadék csorog le egy bizonyos személy halántékán a reflektorok tüzében...
Anya is jól érezte magát, dőlt a nevetéstől és ami még fontosabb, elhatározta, ahogy a munkája és családja engedi (jaj de szépen fejeztem ki a robotot...) kéthavonta beiktathatnánk egy színházas estét...hurray!!!:D:D:D
Istenien szórakoztunk, bár az örömbe üröm is vegyült, s nem tudtam levetkőzni teljesen nézőtéris énemet sem...hisz azon az ember messze túl tudná tenni magát, hogy emberek nem találják meg a helyüket egy fix nézőterű színházban, mert hát ugyan megesik az ilyen, de hogy legyen olyan pofátlan nő, aki az első sor közepén ülve végigfotózza az első felvonás bizonyos részeit (ebben az iMÁZS is közrejátszott...), az már nekem sok!!! És amikor szünetben az illetékes Erika/Éva/Én kérdőre vonja és figyelmezteti, hogy ezt nem szabad (mert a színészek is látták --> nem nehéz észrevenni egy tükörreflexes kamerát másfél méterre magadtól, h azt egy nő erősen a fejéhez emeli, majd kattint :P), akkor tagad, mert ő ugye ilyet soha és semmilyen körülmények között nem tenne...hahaha (de legalább a második felvonás alatt visszafogta magát)!!!
Mindezt félretéve fantasztikus volt az előadás, számomra teljesen új poénokkal itt-ott ("perszil", "felteszem neki sztereóba"), azt pedig soha nem fogom elfelejteni, ahogy valami furcsa barnásfekete folyadék csorog le egy bizonyos személy halántékán a reflektorok tüzében...
Anya is jól érezte magát, dőlt a nevetéstől és ami még fontosabb, elhatározta, ahogy a munkája és családja engedi (jaj de szépen fejeztem ki a robotot...) kéthavonta beiktathatnánk egy színházas estét...hurray!!!:D:D:D
