The Old Maid vs. The Great Lie

tegnap újabb Bette Davis filmet "abszolváltam", méghozzá a The Great Lie-t, ami 1941-ben készült, 2 évvel a The Old maid után. A 3 főszereplő között ott van Bette Davis mellett George Brent, de Miriam Hopkins helyett Mary Astor a rivális nő.

A sztori, a kor távol van egymástól, mégis vannak párhuzamok, amelyek miatt számomra ez a két film olyan, mintha testvérek lennének.

Ennek oka egyrészt az, hogy van 2 nő, akik ugyanabba a pasiba szerelmesek (igaz most nem testvérekről van szó), másrészt itt is van egy gyerek, akinek a születése és élete körül van egy titok/hazugság.

Míg az 1939-es filmben Bette Davis az, aki gyereket szül a szeretett férfinek, mégsem nevelheti sajátjaként, sőt idővel még a nevelésébe is csak nagynéniként vehet részt, s még a lánya esküvőjének előestéjén sem mondja/mondhatja el Tina-nak, hogy ő az igazi anyja.

A The Great Lie-ban hozzámegy a pasihoz, aki korábban elvette a másik nőt (de a házasság érvénytelen). A pasi eltűnik Brazília dzsungelében, s a másik nő azzal "állít be" a Bette Davis által játszott karakter életébe, hogy terhes a férfi gyerekével. A feleség, aki talán feladta a reményt, hogy férje túléli és hazajut, utolsó mentsvárként, mintegy egyetlen lehetséges túlélési lehetősségként mindenre képes azért, hogy a férfi gyerekét magáénak tudhassa. Felajánlja az amúgy híres zongoristának, hogy elvonul vele a világ elől, segíti a terhesség alatt és egész életére biztosítja az anyagi jólétét, ha lemond a gyerekéről az ő javára. A két nő így megkapná azt, amire vágyik: a szeretett férfi gyerekét, akit képes lenne sajátjaként felnevelni és a csillogó, koncertekkel zsúfolt, nagyvilági, anyagilag is biztos életet.

Aztán hiba csúszik az egyenletbe, hiszen a The Old Maid-del ellentétben (ahol Brent elesett a polgárháborúban) itt megmenekül a férfi és hazatér a feleségéhez, aki a "gyermekükkel" várja otthon. Igen á, de jön a másik nő és mivel nem volt szó arról, hogy mi lesz, ha a pasi él, most úgy gondolja, mindkettőre jogosan tart igényt...ahha

Aztán jön a nagy beismerés, a titok felfedése és a pasi dönt. A nő viheti a gyereket, ha valóban akarja, de a feleségét nem hagyja el...de hát nem lehet sad az ending, így a nő lemond a gyerekről az "anyja" javára, s a film zárójelenetében leül a zongora mellé és elkezd játszani. The End




Ez az anya-gyerek-pótanya dolog a kor és a szokások, életviteli különbségek miatt a 19. században játszódó filmben a dráma és a tragikum felé fordul, míg a 20. századi sztori vége happy end.


Ritkán lehet Bette Davis-t olyan felhőtlenül boldognak látni egy filmben, mint a The Great Lie-ban, vagy épp a szintén George Brent-tel közösen készített Dark Victory-ban. Talán igaza van az egyik életrajzírójának, aki szerint Bette Davis ezekben a szerepekben megmutat magából valamit. Számára a házasság és a gyerekek fontos szerepet játszottak az életében, s talán ezekben a szerepekben láthatunk egy kis részt abból a Bette Davis-ből, aki ha lehetősége volt rá, repült a boldogságtól...


[kicsit sok, kicsit hosszú és kicsit szentimentális lehet ez a post, de most valahogy erre volt szükségem...]

{Nővérkém! szabad a vásár, lehet commentelni...:D}