sajog a talpam...

...ugyanis az elmúlt másfél otthon töltött hét alatt ha mozogtam is, és miért ne mozogtam volna (anya feltette a "takarítsunk kicsit, de akkor már szakadjunk is bele" lemezt :P), de mindezt nem úgy tettem, hogy magassarkúban egy megpakolt bőröndöt húzok magam után, no meg a frissen vásárolt "kistáska" a kezemben...mert ugyebár ma ezt vittem véghez két városon keresztül...

...Nyíregyháza + Budapest, buszról le, állomásra sietni kedves barátnővel, ebédért és innivalóért téblábolni, vonatról leszállni, kombízózni, dvdért oda-vissza sétálni (megint durva boltot csináltam, hála az ikszpressznek:D), aztán megint kombínózni, sétálni nagyot a Mester utcától hazáig...

...aztán kis pihi (The Girl From 10th Avenue + The Banger Sisters), majd legkisebb is számít alapon bevásárlás...a végkövetkeztetés és egyértelmű megállapítás: SAJOG A TALPAM!!!

egy gyerekkori emlék...

...egy ideje vissza-visszatér egy film, illetve egy filmben látott jelenet alatt hallható dal, jobban mondva egy igen ismert dal bizonyos feldolgozása... I'll Be Seeing You - Deidre Harris

...hogy senkit ne kergessek az őrületbe, íme a tények. 1992, Shining Through - Felhők közül a nap, Michael Douglas és Melanie Griffith. Azt most nem szeretném bővebben kifejteni, hogy jó film-e, csak azt tudom, hogy kb. 8 éves korom körül nagyon szerettem időről-időre megnézni, és itt most nem M.D. férfiassága játszott közre...:D

Szóval bírtam a filmet, voltak pillanatok, amikor sírtam (volt, hogy észrevehetetlenül, volt, hogy észrevehetően), mindegy, a lényeg, hogy van egy jelenet, amikor a két főhős ismét találkozik, miután a háború kitörése óta nem találkoztak (sejthetjük, hogy előtte volt egy viszony, ami félbeszakadt) és akkor egy estélyen kinyílik az ajtó, és a pasi egy másik nővel a karján libben be...a folytatás egyértelmű...

...s tánc közben egy nő énekel, és az a dal akkor befészkelte magát a fejembe és a szívembe, s azóta is ott motoszkál, időnként felszínre tör, megszerzésért, de legalább meghallgatásért kiált, de valahogy mindig elmaradt a dolog...egészen mostanáig, amikoris megtaláltam a tecsőn egy vidit, amihez ezt a dalt illesztették --->HURRÁ? GYŐZELEM!!!

Összegzés. Hallottam, visszahozta a régi emlékeket, s nemcsak a filmmel, hanem az akkori önmagammal kapcsolatban is...egy házat, amely elveszett, egy szobát, amely nem létezik régi valójában többé és boldog időszakot, amikor még hittem magamban (teljes mértékben, nüansznyi kételyek sem voltak bennem, a jövőmmel, a lehetséges életemmel kapcsolatban), s most itt vagyok, az a ház, az a szoba és az a kislány nincs többé, az az önmagamba vetett hit sincs többé, de a dal még létezik és most megosztom veletek... [és most sírok, pedig nem akartam...]



[itt a videó, kb. 0:36 körül kezdődik a dal]

[jah, amúgy ismételt bizonyítéka annak, amit a múltkor K.G. és M.Zs. megjegyeztek az egyik este, miszerint olyan filmeket láttam, amikről ők még csak nem is hallottak...gondolom, ez is egy olyan darab...

...és talán mondanom sem kell, hogy legközelebb at home, előkerül a videókazetta a szekrényből...]

idén is szívunk, mi az nekünk, de egyszer úgy fogunk ott állni, hogy leszakad a plafon...

...szóval hajnalban Oscar-t néztem és ismét csalódnom kellett. Meryl Streep egyik oszlopos imádójaként nem tudom, hogy verjem-e szét a laptopot vagy vmi mást az íróasztalon vagy csak süllyedjek csendes rezignációba és hagyjam, hogy betemessen a mélabú...

Nem az a baj, hogy Kate Winslet megkapta élete első díját, még az sem, hogy most, a pobléma az, hogy ha van egy szerep, ami korábban minden díjátón a mellékszereplő kategóriában talált elismerésre, akkor az Akadémia hogy nézhette be annyira a dolgot, hogy a főszereplőben indítsa a versenyen??? Ha Timi, akinek ítéleteiben maradéktalanul megbízom, azt mondja, hogy az általam még nem látott filmben Kate lehozza a csillagokat, én elhiszem. De könyörgöm, miért a főszereplő kategóriában (csak másodkézből szerzett infóim szerint 45 percet játszik kb Kate a filmben, Meryl nélkül meg alig van jelenet...)????


[--->REGGELI MEGNYILVÁNULÁSOM ÓTA MEGNÉZTEM A FELOLVASÓT, AMIBEM KATE NAGYSZERŰ VOLT; AZT IS ELISMEREM, HOGY Ő A KÖZPONTI FIGURA VALAMILYEN FORMÁBAN, BÁR AZ TOVÁBBRA SEM VILÁGOS, HOGY LHET EGY ADOTT SZEREPET MÁS-MÁS DÍJÁTADÓN ELTÉRŐ KATEGÓRIÁBAN INDÍTANI!!!! KATE MEGÉRDEMELTE AZ OSCAR-T, DE IDEJE HOGY MERYL IS MEGKAPJA A MEGÉRDEMELT 3. TRÓFEÁT!!!:D:D:D] =>ESTI BEILLESZTÉS, MIUTÁN KICSIT TISZTULT A FEJEM A FELGYÜLEMLETT GŐZTŐL!XD



Elég a sírásból, mert a kedves Olvasó még elzavar melegebb éghajlatra lelkem bánatával!!!

Ami jó volt az éjszakámban: a gála most vhogy jobb volt, mint máskor; Jackman jól énekel és táncol; Sean Penn nyert a Milk-ért-->ennek nagyon örültem!!!

Ami kárpótolt a hihetetlen fájdalomért (sírni csak a düh és a Sean miatt érzett örömöm miatt nem tudtam, bár egy-két könnycsepp azért legördült....), hogy Meryl istenien nézett ki!!! Rengeteget mutatták a show alatt, sokszor megszólították, rengeteg, inkább csak Meryl-fanok számára evidens apró mozzanat utalt rá (zenék, filmek stb.) [az egyik lány a simplystreep-en meg is jegyezte a buli felénél kb., hogy annyi kis utalás van Meryl-re, hogy lehet, az övé idén a díj -->nem lett igaza sajnos].

Már reggel van, mások ilyenkor mennek dolgozni, ergo én sem fekszem le aludni: vár rám még Edward Said könyvének bevezetőjéből kb.20 oldal, katalánt is kellene tanulni...

Ma nincs torna, Zsófinak innen is jobbulást kívánok!!!


p.s. belinkelek egy képet a LEGNAGYOBBRÓL, hátha legalább ez kicsit lök a hangulatomon...
(jah, majd el felejtettem:tetszett, hogy egyszerre 5 ember jött átadni a fontosabb kategóriákban a díjat!:D)