Vagyis néhány gondolat a tegnap estémről. Visszajöttem a fővárosba kb. egy hét után (no meg az oltások után...egy-egy kar, egy-egy influenza elleni oltás, mindezt péntek este 9kor apai közben járással), és este már dolgoztam is. Piaf, Piaf-->beültem.
Nem tudom, hogy csupán amiatt volt rám olyan hatással, amilyennel, mert régen láttam, s ráadásul még régebben arról az oldalról, ahonnan szeretem vagy tegnap tényleg fantasztikusak voltak mindannyian.
Az első felvonás vége amúgy is mindig kiüt egy jó negyed órára érzelmileg, de a tegnapi nem kicsit vágott mellbe...those eyes with tears...omg!
Aztán a második alatt volt néhány kellemetlen élmény, pl. máig nem tudom felfogni, hogy 8-9 felnőtt férfi női ruhában átöltözés és éneklés közben miért oly vicces jelenség, hogy felnőtt, komoly nőknek látszó emberi egyedek majdhogynem velőtrázó röhögésben törnek ki és olyan hévvel rázkódnak, hogy egy teljes széksor alatt remek a dobogó...no comment.
De azért nem vonták el annyira a figyelmemet, hogy a felvonás további részét ne tudtam volna maradéktalanul élvezni. A vége kifejezetten meghatott, s ahogy láttam nemcsak engem, de most nem a nézőtéri oldalra gondolok...mindent összevetve mély, szomorú, boldog és gyönyörű estét szereztek nekem azok az emberek...
Nem tudom, hogy csupán amiatt volt rám olyan hatással, amilyennel, mert régen láttam, s ráadásul még régebben arról az oldalról, ahonnan szeretem vagy tegnap tényleg fantasztikusak voltak mindannyian.
Az első felvonás vége amúgy is mindig kiüt egy jó negyed órára érzelmileg, de a tegnapi nem kicsit vágott mellbe...those eyes with tears...omg!
Aztán a második alatt volt néhány kellemetlen élmény, pl. máig nem tudom felfogni, hogy 8-9 felnőtt férfi női ruhában átöltözés és éneklés közben miért oly vicces jelenség, hogy felnőtt, komoly nőknek látszó emberi egyedek majdhogynem velőtrázó röhögésben törnek ki és olyan hévvel rázkódnak, hogy egy teljes széksor alatt remek a dobogó...no comment.
De azért nem vonták el annyira a figyelmemet, hogy a felvonás további részét ne tudtam volna maradéktalanul élvezni. A vége kifejezetten meghatott, s ahogy láttam nemcsak engem, de most nem a nézőtéri oldalra gondolok...mindent összevetve mély, szomorú, boldog és gyönyörű estét szereztek nekem azok az emberek...
