I Wish You Love...

...by Bette Davis...





...amikor 1989-ben Bette Davis meghalt, a barátai és szerettei a Warner 18-as stúdiójában emlékeztek rá...filmbejátszásokkal, hangfelvételekkel, képekkel...

...és kívánsága szerint, amikor eltemették a Forest Lawn temetőben az anyja, Ruthie és a húga, Bobby mellé, a barátaitól és szeretteitől ezzel a dallal búcsúzott...I Wish You Love...

...amikor az önéletrajzi könyve végére értem és ennek a dalnak a szövegét elolvastam, előtört belőlem az érzékeny oldalam...sírtam, na...és ha meghallgatom a dalt, az ő előadásában, akkor is sírni van kedvem...

...ilyesmik törnek rám, ha így zuhog az eső, mint épp most

finally at last...

...eljutottunk idáig...vártunk rá 6 évet...de asszem megérte!!!:DDD


SPOILER!!!SPOILER!!!SPOILER!!!


"H:'cause I'm the most screwed-up person in the world.

C:I know...I love you. I wish I didn't...but I can't help it."

a címcsere oka...

...leadtam a szakdogámat. Komoly másfél éves huzavona után túl vagyok a dolgon, így néhány napra nyugodtan dőlhetek hátra...:D

...Az életem utolsó 7 hete elég húzósra sikeredett, mivel írtam a csodálatos művet, s ebből a 7 hétből 6-ot a színházban élve töltöttem...kicsit le vagyok merülve...

...de vége, már csak a szakzárás van hátra és a felvételi nyáron...aztán egy év nyugi, mielőtt lehet írni a következő szakdogát...

premier és ami mögötte van...

...ez a nap is elérkezett végre! 6 hét és valami megszületett...szép volt, fájdalmas, megható, megfelelő mértékben vicces...nehéz objektíven figyelnem bármit a Bárkán, hisz mégis csak második otthonommá fogadott hely ez a színház, de így, hogy benne is vagyok egy produkcióban, talán még nehezebb...

...de valahogy ezzel együtt könnyebb is...mert tudom, hogy hol mit kellene hallani vagy látni, hiszen én is ott voltam, amikor mindez kialakult, formálódott... ...és igen, ma este a dolog megszületett, csak maradjon is ezen a pályán, amellett hogy érik a dolog!!! :DDD

a 6 hét alatt intenzív színházi életben volt részem, sonkás és fasírtos szendvicsekkel, kólával és energiaitalokkal, mindenféle finom sütivel, vasárnapi ebédekkel (:DDD), ajándék csokikkal és marcipán katicákkal...szóval fogyni, nem fogytam :P

...emellett 78 oldalnyi szöveggel, ami idő alatt a bőröm alá mászott és a fejembe is befészkelte magát, Fosse bácsival együtt...

...voltam testdublőr (fényjelbe beálló emberke) és súgó-->mondhatni intenzíven, főleg az utolsó héten, amikor a szemem időnként már jojózott a csipilámpa mellett attól, hogy követem a kis ceruzámmal a sorokat...

...voltam "zseni", aki nem felejtett el dolgokat, voltam egyszemélyes papír-írószerbolt, s ha kellett öleléseket is adtam, ha valaki arra szorult...

...érzelmileg és szakmailag nagyon felfokozott és hasznos volt ez a 6 hét...rengeteget tanultam, mindenkitől és talán ezt-azt magamról is...ha azt mondanák, hétfőn elölről kezdeném az egészet...:)))

...premier...tiramisu...a spéci saját készítésű cucc...nagyon bejött mindenkinek, aki evett belőle :DDD

...és virágeső...kaptam csokrot, mint rendezőasszisztens asszisztense a nagy ajándékozásnál, de kaptam egy szál rózsát a rendezőtől és egy szál íriszt a főszereplőtől...megköszönték a munkámat, ami a többiek gályázásához és melójához képest édes kevés, de mégis része voltam a gépezetnek...

...Ikrem is megajándékozott...kaptam cider-t, mert "A man's best friend is the apple!" és ez a lányokra is áll :))), no meg mivel én vagyok a mi kis Százholdas Pagonyunkban Tigris, így kaptam egy bébi plüsstigrist, aki egy tolltartót ölel...mert mi kellhetne jobban egy jövendőbeli rendezőasszisztens-ügyelőnek, ha nem tolltartó...

...és akkor íme a tárgyi bizonyíték mindarról, ami ma kaptam...

...és mit is linkelhetnék ide mást zeneileg, mint Ella Fitzgerald-tól a Teardrops From My Eyes-t... :)))

mert 6 évesen ez volt az ultimate kedvencem...

...de komolyan...arra emlékszem, hogy az azóta már felnőtt, családot alapított és gyereket nevelő szomszéd lánnyal ültünk a tv előtt és ezt hallgattuk...igaz Mesi??? (ő 18 volt, én meg 6)





...és emlékszem, hogy ebben az időben varrt nekem egy fekete-rózsaszín ruhát, talán bársonyból és azt hittem csak a cilinder és a repülős-szemüveg hiányzik ahhoz, hogy én is így énekelhessek...bruhahah

...amikor Zsófi megszületett én 12 voltam, Mesi 24...Zsófival kimaradt az életünkből ez a közös szám dolog...de ha belehúznék (ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik most), Zsófinak lehetne közös száma az én lányommal 8 év múlva (Zsószi akkor 18 lenne, Hannah pedig 6)...

...néha elborulok, és ilyenek jutnak az eszembe...

EVERYBODY KNOWS...

...ezzel a dallal végződött tegnap az Egyesült Államokban a Damages harmadik évada, és ezzel végződött számomra kb. fél órája...

...s nemcsak a harmadik évadnak lett vége, de majdnem 100%, hogy a sorozatnak mindent összevetve kasza...mert drága, kevesen nézik és egyáltalán mert csak...

...megnéztem az utolsó részt és közben hatszor levert a víz, a következő pillanatban mégis csavartak újra egyet, hogy újabb WTF momentumok találjanak úgy istenesen pofán...

...ritkán akad olyan pillanat, amikor nem igazán találom a szavakat...ez most ilyen, mert ez a sorozat megcsinálta velem azt, amit Az elnök emberei óta szinte egy sem (na jó a The Shield is eltalált, de még nem fejeztem be...itt lenne már az ideje)...tökéletes szereposztás, tökéletes sztori (igaz a nagyon pörggős wtf-es Damages-rajongóknak ez a harmadik kicsit leülhetett, de ezzel a résszel újra megmutatták, mire képesek), iszonyatosan passzoló zenék, irgalmatlanul pontos és okos szöveg...

...és most ugyanazt érzem, mint Az elnök emberei végén...ezt még annyiszor fogom megnézni, ahányszor nem szégyellem...

...felesleges tovább tépni a számat asszem, mert azoknak, akik egy percet nem láttak a soriból, azok valószínűleg nem is fognak az általam ide vetett agymenés okán leülni (ha mégis, sorry a kétkedés miatt), aki meg nézte, az úgyis tudja, mire gondolok, amikor azt mondom:

PATTY HEWES ROCKS!!! DAMAGES FOREVER!!!

[a fent említett dal a rész végén Holly Figueroa feldolgozásában hallható]

...mellesleg kellemes húsvéti ünnepeket!

...szombaton hajnalig néztem a Gilmore Girls második évadát, majd röpke 3 és fél órás alvásmennyiség után hipersebességgel felkeltem, összepakoltam és eljutottam a Nyugati Pu-ra...

...a vonatút teljes hosszát végigaludtam, véleményem szerint utashoz nem méltó magatartást tanúsítva...vagyis szemémrmetlenül fittyet hánytam másokra, akik nagy valószínűséggel időnként megvető pillantást vetettek rám, majd elfordították a fejüket, hogy ne kelljen tovább nézni, hogy időnként tátott szájjal durmolok...

...a húsvéti készülődés nagy részét átaludtam, néztem Bette Davis filmeket (All About Eve - érkezik Amerikából az All About All About Eve c. könyvem, ami potom 1 $-ba került, s még a sippingel sem éri el a 3000 HUF-z :D -, Jezebel), és készítettem egy videót BD 102. szülinapjára, az előző posztban megtalálható a műremek...bruhahaha...

...és el ne felejtsem, nagy tételben fogyasztottam mindenféle finom étkeket családom módjára, s épp az előbb ugrott ki a sütőből a fincsi lasagne...yammi

...mellékelek is két képet, tessék nyálat csorgatni...(ha valaki nagyon szeretné, süthetek neki pestiába ilyesfélét...)




...az ünnepből és az itthon tölthető időből hátralévő órákat kicsit Bette Davis-szel, közös családi tv nézéssel és persze egy nagy tányér lasagne-val fogom tölteni...