...vagyis ha a másik oldalra kerülsz abban az egyenletben, amiben te tök jól elvoltál eddig a régi oldalon. Még-inkább-vagyis: színházba mentünk Timivel... [Gorkij: Barbárok]
...minden az első felvonás alatt kezdődött, amikor az alattunk lévő sorban egy pasi a várandós felesége közbenjárásával zacskót csörgetett, matatott meg miegymás...megesik az ilyen a legjobb családban is, gondoltam én (hátha a 100-as zsepit bontja a nő, itt a flu-szezon, ugyebár), de nem, valami zaba volt --> el kezdett forrni az agyam. De a pasi továbbment azon az úton, amire még gondolnia sem lett volna szabad, nemhogy rálépni. 1/2 literes üdítős üveg (kerüljük a reklámokat) és boldogan szürcsöli a löttyöt...
...szünetben visszatértünk a helyünkre, s láss csodát neandervölgyiék mellettünk ülnek. No mifene, ezt akkor most hogy??? Az lett volna a legkevesebb, ha a pasi végig az előtte lévő széken pihentette volna a keresztbe tett lábát, de nem, ő arra hajtott, hogy Timi szemében szikra gyúljon és halált kiáltson a lelke mélyén: elővette anyuka táskájából vagy akárhonnan a szép ki szalvétát, kibontotta, leterítette a térdén, majd hozzáfogott kedves vacsorájához a Katona nézőterének 18. sorában--> perecre fel embertársak! Miután befejezte, felhörpintette lónyálának maradékát és eltelve a boldogságtól, figyelte azokat a furán megvilágított fazonokat valami deszkaemelvényen...
...vége. Taps. Miegyéb. Elindulnánk kifelé, ha kedves barátném nem botlana a vacsora emlékét szonorúan örző összegyűrt papírszalvétába a lába alatt...innentől nem tartóztattuk magunkat, felváltva szidtuk a pasit, az asszonyt, meg a felmenőket. S hogy ez ne legyen elég, még rúgtak rajtam egyet...
...egy korábbi beszélgetés alkalmával szóba került a nemzet színházának ruhatára, s egyébkénti működése (hova álljon a nép, ha van egy szám a bilétán, no meg egy betű? számomra evidens, hogy oda, ahol a leghamarabb megkapja a felöltőjét, vagyis ahhoz a betűhöz, amit a biléta mutat. ott nem így van). Hát ehhez kapcsolva elárulom, a Katonában más-más színű papírt kapsz, tehát ha A van a fecnin, ami sárga, akkor kutya kötelességed oda beállni. Megtettem, beálltam. A néni szépen grasszál a pult előtt, folyamatosan adja ki a kabátokat, kb. 3 különböző helyen álltak emberkék várakozva. Előttem kitisztult az ég, nyújtanám a két papírdarabot, amikor beszól a kartársnő, hogy 'Kérem, a sor ott áll', majd megmutat kb. 25 embert, mint kígyózó oszlopot...kicsit kikerekedett a szemem, mire egy pasi, aki mellettem állt kb. 5 perce és látta, hogy a nő nem csak a "sorban" állóknak adja ki a kabátokat, hanem szépen mindenkinek, bepöccent, és beszólt. Ezzel a lépésével egységfrontot hozott létre kettőnk között, s én is megjegyeztem, hogy eddig nem volt "sor", de hirtelen kialakult, arról mi már nem tehetünk, hogy nem mögöttünk formálódott azzá, ami...kicsit szemet tekergetve, de kiadta a kabátot...
...Timinek elmesélve e sztorit arra a megállapításra jutottunk, hogy konzervatívak vagyunk!!! A dolog alapja nem más, mint az irtózásunk a perectől, az ivástól, a csörgéstől (mindezt előadás alatt) és a beszólogató ruhatárostól...bezzeg, ha mi csesztetnénk a nézőket...
[Amúgy az előadás vegyes érzéseket és gondolatokat hagyott bennem. Nem tudom, hogy Gorkij ezen darabja rossz-e, a mai előadás nem ment-e 100 %-kal, vagy csak egyszerűen ez nekem nem jött be, mert nekem ez a fanyar humorú, abszurd már-már groteszk darab nem indítja el azt a mérhetetlen röhögési ingert, amit a többi 100nak igen. De biztos bennem van a hiba, amiatt mindenképp, hogy nem vagyok képes nézőtársaimmal egyivásúvá válni, zabálni a felvonás alatt és kitalálni, hogy egy talpalattnyi helyen, hoo fogja felütni a fejét egy kisebb emberkígyó, amitbizonyos helyeken sornak szokás nevezni...
...minden az első felvonás alatt kezdődött, amikor az alattunk lévő sorban egy pasi a várandós felesége közbenjárásával zacskót csörgetett, matatott meg miegymás...megesik az ilyen a legjobb családban is, gondoltam én (hátha a 100-as zsepit bontja a nő, itt a flu-szezon, ugyebár), de nem, valami zaba volt --> el kezdett forrni az agyam. De a pasi továbbment azon az úton, amire még gondolnia sem lett volna szabad, nemhogy rálépni. 1/2 literes üdítős üveg (kerüljük a reklámokat) és boldogan szürcsöli a löttyöt...
...szünetben visszatértünk a helyünkre, s láss csodát neandervölgyiék mellettünk ülnek. No mifene, ezt akkor most hogy??? Az lett volna a legkevesebb, ha a pasi végig az előtte lévő széken pihentette volna a keresztbe tett lábát, de nem, ő arra hajtott, hogy Timi szemében szikra gyúljon és halált kiáltson a lelke mélyén: elővette anyuka táskájából vagy akárhonnan a szép ki szalvétát, kibontotta, leterítette a térdén, majd hozzáfogott kedves vacsorájához a Katona nézőterének 18. sorában--> perecre fel embertársak! Miután befejezte, felhörpintette lónyálának maradékát és eltelve a boldogságtól, figyelte azokat a furán megvilágított fazonokat valami deszkaemelvényen...
...vége. Taps. Miegyéb. Elindulnánk kifelé, ha kedves barátném nem botlana a vacsora emlékét szonorúan örző összegyűrt papírszalvétába a lába alatt...innentől nem tartóztattuk magunkat, felváltva szidtuk a pasit, az asszonyt, meg a felmenőket. S hogy ez ne legyen elég, még rúgtak rajtam egyet...
...egy korábbi beszélgetés alkalmával szóba került a nemzet színházának ruhatára, s egyébkénti működése (hova álljon a nép, ha van egy szám a bilétán, no meg egy betű? számomra evidens, hogy oda, ahol a leghamarabb megkapja a felöltőjét, vagyis ahhoz a betűhöz, amit a biléta mutat. ott nem így van). Hát ehhez kapcsolva elárulom, a Katonában más-más színű papírt kapsz, tehát ha A van a fecnin, ami sárga, akkor kutya kötelességed oda beállni. Megtettem, beálltam. A néni szépen grasszál a pult előtt, folyamatosan adja ki a kabátokat, kb. 3 különböző helyen álltak emberkék várakozva. Előttem kitisztult az ég, nyújtanám a két papírdarabot, amikor beszól a kartársnő, hogy 'Kérem, a sor ott áll', majd megmutat kb. 25 embert, mint kígyózó oszlopot...kicsit kikerekedett a szemem, mire egy pasi, aki mellettem állt kb. 5 perce és látta, hogy a nő nem csak a "sorban" állóknak adja ki a kabátokat, hanem szépen mindenkinek, bepöccent, és beszólt. Ezzel a lépésével egységfrontot hozott létre kettőnk között, s én is megjegyeztem, hogy eddig nem volt "sor", de hirtelen kialakult, arról mi már nem tehetünk, hogy nem mögöttünk formálódott azzá, ami...kicsit szemet tekergetve, de kiadta a kabátot...
...Timinek elmesélve e sztorit arra a megállapításra jutottunk, hogy konzervatívak vagyunk!!! A dolog alapja nem más, mint az irtózásunk a perectől, az ivástól, a csörgéstől (mindezt előadás alatt) és a beszólogató ruhatárostól...bezzeg, ha mi csesztetnénk a nézőket...
Ma este néző voltam. Nem szeretek az lenni. Egyrészt mert ha rávillantom vagy Timi rávillantja ádáz szemeimet a mellettünk zabáló parasztra, és nem történik semmi, akkor mit csinálunk? Meresztgetünk tovább? Ha nem vagyok néző, akkor a folyó másik partján eleve be se engedem a nézőtérre a pereccel és levan a gond. A második opció inkább kedvemre van.
[Amúgy az előadás vegyes érzéseket és gondolatokat hagyott bennem. Nem tudom, hogy Gorkij ezen darabja rossz-e, a mai előadás nem ment-e 100 %-kal, vagy csak egyszerűen ez nekem nem jött be, mert nekem ez a fanyar humorú, abszurd már-már groteszk darab nem indítja el azt a mérhetetlen röhögési ingert, amit a többi 100nak igen. De biztos bennem van a hiba, amiatt mindenképp, hogy nem vagyok képes nézőtársaimmal egyivásúvá válni, zabálni a felvonás alatt és kitalálni, hogy egy talpalattnyi helyen, hoo fogja felütni a fejét egy kisebb emberkígyó, amitbizonyos helyeken sornak szokás nevezni...
oh, én beszólok ám rendesen. Itt ugyebár az öreg nénik hangosan kommentálják az eseményeket, ha meg egy tvs színész jön be rögtön azt kezdik mondani melyik sorozatban, kit játszott satöbbi. Na, nekem ilyenkor durran el az agyam!
VálaszTörlésAzért ez a szalvétás evés nem semmi, mekkorát röhögtem :D:D:D
xxx