...itt forgat Budapesten...közel ahhoz a helyhez, ahol naponta néhány órát dolgozom...ma pedig voltam akkora szerencsés Nonó barátnémmal együtt, hogy láttuk kb. 10 méterről...persze ez is nagy dolog, de mi ennél többet kaptunk a sorstól...
...ott álltunk, ahol álltunk, kb. 3 perce, épp magyaráztam, hogy mit kellene figyelni, amikor megjelent egy fekete esernyő, egy pasi tartotta, az esernyő alatt pedig Sir Anthony Hopkins sétált a kocsihoz, ami a másik helyszínre vitte, amikor egyszer csak felnézett, elmosolyodott és odaintegetett nekünk...kicsit leszakadt az arcunk a boldogságtól meg a meglepetéstől, és kicsit bárgyún, de mi is visszaintegettünk neki...
...mindez nem lenne akkora szám (de hülye vagyok, A. H. minden esetben nagy szám), de lehet, hogy korábban már említettem, de számomra elég korán meghatározó élményem kapcsolódik az úrhoz...5 évesen néztem meg A bárányok hallgatnak-ot...azóta imádom a filmjeit, és egyértelmű, hogy egy eredeti dvdm sincs Pesten most, hogy ha a minimális esélyem nyílna arra, hogy dedikálja valamelyiket...pffff
...mégis fültől fülig ér a szám, ha arra gondolok, hogy Hannibal Lecter ma kora este mosolyogva felém integetett...[ezt az esemény azon kevés meghatározó, fontos pillanataim közé sorolom, amikre mindig kristálytisztán fogok emlékezni...mint pl. arra a 5 és fél évvel ezelőtti kora délutánra, amikor eleresztettem egy smst egy ismeretlen számra, aztán megcsörrent a telefonom és az életem megváltozott...kicsit nyálasnak hathat, de akkor tudtam, hogy ez nem mindennapi dolog és ezt ma is vállalom...azután a beszélgetés után egy órán keresztül ültem a kolis ágyamon fültől fülig érő vigyorral és csorogtak a könnyeim...]
