az életbe vetett hit igazolása 25 perc alatt...

...vagyis az a fantasztikus élmény, hogy nem vagyok eleve elcseszve és vannak értelmes gondolataim, melyek talán papírra érdemesek.

Tisztábban: találkoztam kedden Cz.K.-val, aki elmondta azt, amit az a bizonyos illető hosszú hónapok kínlódó olvasási ingere és nemolvasása után sem tudott megtenni, vagyis biztatva irányt mutatott szakdolgozatom megírásához...végre valaki.

Ezek után talán ismét csiripelhetnének a Pesten ritkán hallható madarak az ablak alatti nem létező fák boldog őszi lombjai között, ha nem lennék enyhén náthás. No fever, just my nose has a big leak...

De a betegség kikötőjéből kihajózva belevetem magam a bővebben kifejtett vázlat, majd a dolgozat első, nagyobb lélegzetvételnyi részének megírásába, amit elküldök Cz.K.-nak, majd ama jeles úrnak, ki nem ösztönzött/indított sem gondolatokra, sem írásra.

Hátha sikerül más embertársaimmal együtt nekem is mitsemérő becselor fokozatú diplomához jutni, hogy újabb fokozatok megszerzése felé vegyem az irányt...

ilyen érzések találtak meg a héten...

...no meg a mai Találkozást követően is úgy érzem, hogy ez a dal ide illik.

http://www.youtube.com/watch?v=PM_E_jkVksU
(a videó része nem fontos, de nem tudtam csak a dalt betenni, szal a dalra koncentráljatok)

Apropó Találkozás. Friss az élmény, de már van a darabbal kapcsolatban sikerélményem, ugyanis kitaláltam ki H.E. és miért jelenik meg az előadás elején és végén.

Ha túl leszünk a pénteki bemutatón, akkor bővebben kifejtem érzéseimet Nádas eme drámájának hazai (Bárka) színpadra-állítása okán...

kezd nagyon elegem lenni...

...ugyanis iszonyatosan fáradt vagyok (effektíve a számból kicsorog a joghurt...no comment)

emellett nem haladok a szakdogámmal sem, de talán van vmi halvány reménysugár (Cz. K. személyében és tudásában bízom, de még nem tudom, mire fog az egész kifutni...)

most csak azt érzem, hogy aludni akarok egyvégtében 24 órát minimum, s utána hazamenni és nem látni Pestet egy hétig, bár erre még várnom kell egy kicsit

jövő héten Találkozás bemutató, nagyon várom, hátha Nádas és a csapat visszahoz vmit az erőmből és életkedvemből (bár a darab nem feltétlenül ilyen vetületű...)

nem tudok mást írni, minthogy "fáj az egész" Anna (legalább ennyivel kapcsolódjak a Platonovhoz)

új frizura, moziünnep és Emmy

a vasárnap délelőtt és kora délután a fodrászok gyöngyének kezei között voltam megtalálható vala, s hipp-hopp újdonatúj frizurát rittyentett kerekded fejem búbjára, hála néki és köszönet...

...délután leginkább semmittevés, majd moziünnep keretében Becstelen brigatyk helyett Hajsza a föld alatt (ami meglepően jó volt annak ellenére is, hogy a 2. sor közepéről majdnem nyaktöréssel néztük végig --> DE megérte!) ... azonban még ehhez kapcsolva lenne egy gyermekded kérdésem, de tuti, hogy bennem van a hiba: mi az, hogy -2 vagy -1 jegy? most akkor vagy annyi jegyet adunk el, amennyi székük van a teremben van, vagy akkor legyünk tökösek, és adjunk még el a lépcsőre is néhányat, hogy a szerencsétlen néző mondjuk azt láthassa, amit előre kitervelt ... és, aki a minuszos jegyet kapta, hova ült, de tényleg??? ... no comment

...tegnap (nekünk ma hajnalban) adták át az idei Emmy-díjakat (sorrendben a 61. alkalommal), s mivel nincs a lakásban édzsbíó, így a Bíbor folyók után eltettem magam mára. De első dolgom volt reggeli gályázásom megkezdésének pillanatában, hogy az eredményt megkukkantsam, s lám, nincs új a nap alatt! 30 rock, Alec Baldwin, Mad Men stb., de volt valami, aminek kifejezetten drukkoltam és ismét bejött (tavaly is): GLENN CLOSE megkapta a legjobb női főszereplő dráma sorozatban kategóriában az Emmy-t!!! Glenn és Damages rulez!!!

Mesivel (unokatesóm) még délután megfogadtuk, hogy kulturális horizontunkat szélesítendő a majdani győztes dolgokat megnézzük a jövőben...lesz mit nézni

...két karod, ha átölel, az én karom felel, s már rózsaszín az élet...

...igen, igen, igen!!!

Igaz, hogy este nem lehetettem kinn az Andrássy úton (mert ugye benn nyomtuk a Mulatságot), de kedves Tercsi barátnőm mobiltelefonos élőközvetítése segítségével legalább ezt a dalt hallhattam a Piaf, Piaf "minikoncertből" ...hüppppp


De nem vagyok ám telhetetlen, ez is nagyon frankó olt, de mégis 3 hónap kihagyást követően igazán szívbéli boldogság lett volna, ha ott vagyok én is, és érzem a levegő rezgésit no meg hallom ezeket a gyönyörű dalokat...

Summa az Évadnyitó Színházi Fesztiválról: nagyon klassz kis program; legalább a város egy csodaszép, nem mellesleg jól frekventált helyén egy napra kultúrabomba robbant nekünk, akik vágynak erre...

Jó volt látni azt a rengeteg embert, akik kíváncsian tébláboltak a standok forgatagában, s nálunk is megálltak amúgy :D

Aztaqurvabigf*ck érzés....

... a Damages második évadának utolsó részét követően nem igazán vágott mellbe az elmúlt néhány hónapban, de ma ezt is megértem ismét.


Ki az, aki elhinné erről a képről, hogy egy 60 éves nőt lát???Ha hiperrealista módon kivonjuk az egyenletből a a retusálást, még akkor is durva, hogy vannak génállományok a világon, aminek köszönhetően valaki így nézhet ki komoly nagyi korban...


S erre csak ismét azt mondhatom: AZTAQURVABIGF*CK!!!

Szeretnék egy cicát...

...de jelenleg rengeteg problémába ütközik a projekt. Az egész nyáron tört felszínre a tudatalattimból, s egész sokáig a vörös hosszú szőrű perzsa felé hajlottam, de néhány napja a ló másik oldalára csúsztam át, vagyis a szfinxek kerültek a középpontba.



Első ránézésre sokakat kirázhat a hideg, ha meglátnak egy ilyen cicát, de szerintem nagyon édesek tudnak lenni...





...mellesleg a minimális szőrnek köszönhetően a porszívóhasználat és a bunda "karbantartási" problémák száma jelentősen lecsökken a szfinxek esetében, s valljuk meg, ez nem kis szempont...


De mivel a jelenlegi körülményeim nem teszik lehetővé a cicatartást, a perzsa vs. szfinx meccs még nem lefutott...



Azt pedig senki nem tagadhatja, hogy szívet lágyítóan cuki tud lenni egy ilyen kis "bőrmók" bruhaha (mekkora agymenés hajnali fél egykor):