kezd nagyon elegem lenni...

...ugyanis iszonyatosan fáradt vagyok (effektíve a számból kicsorog a joghurt...no comment)

emellett nem haladok a szakdogámmal sem, de talán van vmi halvány reménysugár (Cz. K. személyében és tudásában bízom, de még nem tudom, mire fog az egész kifutni...)

most csak azt érzem, hogy aludni akarok egyvégtében 24 órát minimum, s utána hazamenni és nem látni Pestet egy hétig, bár erre még várnom kell egy kicsit

jövő héten Találkozás bemutató, nagyon várom, hátha Nádas és a csapat visszahoz vmit az erőmből és életkedvemből (bár a darab nem feltétlenül ilyen vetületű...)

nem tudok mást írni, minthogy "fáj az egész" Anna (legalább ennyivel kapcsolódjak a Platonovhoz)

a sztrapacskában rejlő hihetetlen erőtartalékaim...

...vagyis, hogyan szedtem össze magam egy röpke délelőtti főzőcskézés alkalmával.

Az Oscar-t követő egy hetem munkával, sulival és hihetetlen mennyiségű punnyadással telt, ami mellé becsatlakozott némi fájdalom is a torkom tájékán úgy péntek magasságában. A kitartó gyógyszeres kezelés még nem hozta meg a várt hatást, de bizalmam határtalan...:D

Ami pedig rejtett tartalékaim felszabadítását illeti: ma isteni sztrapacskát dobtam össze magamnak. Pesti létem első sztrapacskájáról van szó(bár hazai környezetben többször vettem ki aktívan magam a konyhai folyamatok ezen részéből, IS), igazán jól sikerült!!! Büszkeségem, valamint a hazai ízeket és emlékeket megidéző hirtelen elköltött ebédem olyan erőket mozgósított bennem, amikkel talán sikeresen vehetem fel a harcot Csehovval, a szakdolgozat minden nyűgével és nyilával!!!

Remélem, fellángolásom nem fog ismét teljes agóniába (és begóniába) fulladni. [apró poénomat remélem, minden, Walt Disney-n nevelkedett sorstársam vette!]

{a mellékelt kép mai konyhai tevékenységemnek állít méltó emléket, hisz lehet, hogy egyszer olyan profi leszek a fakanállal, mint a L'ecsó-ban a cuki patkány XD}