...egy ideje vissza-visszatér egy film, illetve egy filmben látott jelenet alatt hallható dal, jobban mondva egy igen ismert dal bizonyos feldolgozása... I'll Be Seeing You - Deidre Harris
...hogy senkit ne kergessek az őrületbe, íme a tények. 1992, Shining Through - Felhők közül a nap, Michael Douglas és Melanie Griffith. Azt most nem szeretném bővebben kifejteni, hogy jó film-e, csak azt tudom, hogy kb. 8 éves korom körül nagyon szerettem időről-időre megnézni, és itt most nem M.D. férfiassága játszott közre...:D
Szóval bírtam a filmet, voltak pillanatok, amikor sírtam (volt, hogy észrevehetetlenül, volt, hogy észrevehetően), mindegy, a lényeg, hogy van egy jelenet, amikor a két főhős ismét találkozik, miután a háború kitörése óta nem találkoztak (sejthetjük, hogy előtte volt egy viszony, ami félbeszakadt) és akkor egy estélyen kinyílik az ajtó, és a pasi egy másik nővel a karján libben be...a folytatás egyértelmű...
...s tánc közben egy nő énekel, és az a dal akkor befészkelte magát a fejembe és a szívembe, s azóta is ott motoszkál, időnként felszínre tör, megszerzésért, de legalább meghallgatásért kiált, de valahogy mindig elmaradt a dolog...egészen mostanáig, amikoris megtaláltam a tecsőn egy vidit, amihez ezt a dalt illesztették --->HURRÁ? GYŐZELEM!!!
Összegzés. Hallottam, visszahozta a régi emlékeket, s nemcsak a filmmel, hanem az akkori önmagammal kapcsolatban is...egy házat, amely elveszett, egy szobát, amely nem létezik régi valójában többé és boldog időszakot, amikor még hittem magamban (teljes mértékben, nüansznyi kételyek sem voltak bennem, a jövőmmel, a lehetséges életemmel kapcsolatban), s most itt vagyok, az a ház, az a szoba és az a kislány nincs többé, az az önmagamba vetett hit sincs többé, de a dal még létezik és most megosztom veletek... [és most sírok, pedig nem akartam...]
[itt a videó, kb. 0:36 körül kezdődik a dal]
...hogy senkit ne kergessek az őrületbe, íme a tények. 1992, Shining Through - Felhők közül a nap, Michael Douglas és Melanie Griffith. Azt most nem szeretném bővebben kifejteni, hogy jó film-e, csak azt tudom, hogy kb. 8 éves korom körül nagyon szerettem időről-időre megnézni, és itt most nem M.D. férfiassága játszott közre...:D
Szóval bírtam a filmet, voltak pillanatok, amikor sírtam (volt, hogy észrevehetetlenül, volt, hogy észrevehetően), mindegy, a lényeg, hogy van egy jelenet, amikor a két főhős ismét találkozik, miután a háború kitörése óta nem találkoztak (sejthetjük, hogy előtte volt egy viszony, ami félbeszakadt) és akkor egy estélyen kinyílik az ajtó, és a pasi egy másik nővel a karján libben be...a folytatás egyértelmű...
...s tánc közben egy nő énekel, és az a dal akkor befészkelte magát a fejembe és a szívembe, s azóta is ott motoszkál, időnként felszínre tör, megszerzésért, de legalább meghallgatásért kiált, de valahogy mindig elmaradt a dolog...egészen mostanáig, amikoris megtaláltam a tecsőn egy vidit, amihez ezt a dalt illesztették --->HURRÁ? GYŐZELEM!!!
Összegzés. Hallottam, visszahozta a régi emlékeket, s nemcsak a filmmel, hanem az akkori önmagammal kapcsolatban is...egy házat, amely elveszett, egy szobát, amely nem létezik régi valójában többé és boldog időszakot, amikor még hittem magamban (teljes mértékben, nüansznyi kételyek sem voltak bennem, a jövőmmel, a lehetséges életemmel kapcsolatban), s most itt vagyok, az a ház, az a szoba és az a kislány nincs többé, az az önmagamba vetett hit sincs többé, de a dal még létezik és most megosztom veletek... [és most sírok, pedig nem akartam...]
[itt a videó, kb. 0:36 körül kezdődik a dal]
[jah, amúgy ismételt bizonyítéka annak, amit a múltkor K.G. és M.Zs. megjegyeztek az egyik este, miszerint olyan filmeket láttam, amikről ők még csak nem is hallottak...gondolom, ez is egy olyan darab...
...és talán mondanom sem kell, hogy legközelebb at home, előkerül a videókazetta a szekrényből...]
Ez a szám a szerelmünk lapjai című film filmzenéje is egyben. Nagyon király.
VálaszTörlés