rettenetesen nagy mocsok vagyok...

...de eddig nem igazán volt időm, kedvem és témám ahhoz, hogy írjak. De azt hiszem ideje ismét belevetnem magam a blogolás bugyraiba...

Szóval hevenyészett összefoglalóként a nyárról: otthon, otthon és otthon. (Ami egyet jelent a folyamatos punnyadással, filmnézéssel, családdal levéssel...)

Azonban szeptember 3-a Pesten vagyok, egy hete fél 7-kor kelek (ami felér egy komoly kínzással), s lassan ismét bele kell lendülnöm a szakdolgozati probléma keresésnek, ugyanis egy teljes nyár nem volt elég arra, hogy röpke 29 oldalból az a bizonyos emberi lény leszűrje, hogy amit eddig magamból kiizzadtam, csupán alapja lehet egy majdani dolgozatnak, aminek megszületése csak rajtam, az általam felfedezett problémán és annak kidolgozásán múlik...tömören fogalmazva: nekem kellene sza..om a spanyol viaszt...


és ez most istentelenül frusztrál, s nem tudom mi lesz így ebből...